Vörösmarty Mihály: MOHÁCS
MOHÁCS
1
Sír vagyok, elhullott magyaroknak sírja, Mohácsföld,
De ne pirúlj, oh honfi, azért eljőni sikomra,
Kart és férfikebelt vive itt a harcba magyar nép;
| Mely vérből nevelek gyász telekimre mezőt; |
| Had-gázolta határt látni s az árva Cselét: |
| Sors erejű számmal győze az ozman erő. |
2
"Mely föld ez, mi virágzó tér az öreg Duna partján,
Nyögve felel, s csak alig hallatva s keservesen a föld:
| Melyen sárga kalász rengedez és buja fű?" |
| "Hír temetője Mohács, s a magyar átka nevem." |
1830 októbere előtt
