Vörösmarty Mihály: MYRTILL ÉS DAPHNE
MYRTILL ÉS DAPHNE
MYRTILL
Mit tekingetsz csábító szemeddel
Csalfa Daphne, mit mosolygsz hiába:
Csalfa Daphne, mit mosolygsz hiába:
| Myrtill szíve többé nem szeret. |
DAPHNE
Büszke, hát te hitted, hogy szeretlek?
Rég gyülöllek, mint a tél unalmát,
Rég gyülöllek, mint a tél unalmát,
| Mint kezén a bús rab láncait. |
MYRTILL
Én is úgy gyülöllek, csalfa Daphne,
Mint te gyülölsz, s messze távozom most,
Mint te gyülölsz, s messze távozom most,
| Hogy kerűljem gyűlölt képedet. |
DAPHNE
Én is messze távozom tetőled,
Hogy ne láthass többé, büszke Myrtill,
Hogy ne láthass többé, büszke Myrtill,
| Hogy ne lássam gyűlölt képedet. |
MYRTILL
Láttam Argos kék szemű leányát,
Szép Melissát, most a bujdosóban
Szép Melissát, most a bujdosóban
| Föltalálom őt s jobb éltemet. |
DAPHNE
Hítt gyakorta a kegyes Dametas,
Egy szép szőke gyermek, hítt gyakorta:
Egy szép szőke gyermek, hítt gyakorta:
| Még nem mentem, mostan elmegyek. |
Daphne! Daphne! -
DAPHNE
| Hagyj el. |
MYRTILL
| Ó ne hajts el. |
DAPHNE
| Mért hazudtál? |
MYRTILL
Ah megcsaltak...
DAPHNE
| Miért hivél szavoknak? |
MYRTILL
Daphne, légy szelídebb!
DAPHNE
| Légy vigyázóbb... |
Görbő, 1823
