Vörösmarty Mihály: REMÉNY S EMLÉKEZET
Meddig lebeghet még hajócskám köztetek,
Remény, emlékezet? - |
Mely áldva lengsz körűl magányos dombomon,
Elmúltak szelleme, |
Fájdalmaim között végkínomat nyögöm,
Eljősz-e menteni? |
Lövelsz-e nyugtató sugárokat felém
Szememnek húnytakor? |
A híg homály közűl remegve szállsz alá
Ingócska lábadon, |
És a leendőkben gyönyörrel biztató,
Kisérsz-e síromig? |
Rebegve záródó ajkamnak édesen
Enyésző hangokat? |
S irtóztató setét nyom; adsz-e virradást,
Ha itt leszáll napom? |
Hagyjátok meg e két csillagzatot nekem
Az élet tengerén. |
S ha ez leszáll, amaz derűljön ékesebb
Lánggal bajom felé, |
Fényben derűltek a széllel küzdő vizen
Tyndárnak ikrei. |