Vörösmarty Mihály: REMETE SÍRJA
REMETE SÍRJA
Egy jámbor remetét lelsz e kis üregbe letéve,
Mely élelmit adá, itt hajladoz a fa fejénél,
Halk suhogásaikat még hallja-e valljon alant is?
| Kit szent gondjai közt csendesen ére halál. |
| Lábainál csörög a kút ere, melyet ivott: |
| Hallja; de álmadozik s álma örökre szelíd. |
1830
