Vörösmarty Mihály: (RÓZSA VOLTÁL. . .)
(RÓZSA VOLTÁL. . .)
Rózsa voltál, rózsa,
Aggott vőlegénynek
Piros kis orcáid
Beestek szemeid
Ha tudnám, galambom,
Ölembe vennélek,
Tán ifjúságodban
Meleg karjaim közt
Tán azt is mondaná,
Hej pajtás, nevetem
No de így is megvan,
Tömött erszény után
Kidől a redves fa,
Ne remélj, galambom,
| De csak elfonnyadtál. |
| Kebelén hervadtál. |
| Lettek liliommá. |
| Szomorú sírommá. |
| Hogy Isten meg nem ver, |
| Mikor urad hever. |
| Ismét megujulnál, |
| Piros rózsa volnál. |
| Ha nem unná magát, |
| Világ bolondságát. |
| Amúgy is elhagytál, |
| Nagyon szomjuhoztál. |
| Rajta gomba terem, |
| Nincs már több szerelem. |
1828. július
