Vörösmarty Mihály: SZIGETVÁR
SZIGETVÁR
Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget!
Előttem állott roskadozó falad,
Előttem állott roskadozó falad,
| Előttem a múlt kor csatái |
| S gyászba borúlt ege Hunniának. |
Itt késve mérgét nyelte az agg török;
Itt táboroztak népei dölyfösen,
Itt táboroztak népei dölyfösen,
| Ott fenn erős, de számra kisded, |
| S győzve fogyó hadaink tanyáztak. |
S onnan, ha kellett; mint az egek nyila
A záporoknak vad zuhanási közt,
A záporoknak vad zuhanási közt,
| Csattogva, sujtva, száz halálban |
| Törtek alá rabölő haraggal. |
Kétszázezerrel víva meg egy marok
Népség s vitái győztösek annyiszor,
Népség s vitái győztösek annyiszor,
| De ah! - borúlj el gyászhozó nap! - |
| A diadal közepett enyésztek. |
Vagy mely tünő fény leng szemeim felé?
A csendes éjnek rémi talán? - Vagy a
A csendes éjnek rémi talán? - Vagy a
| Fagyos halálnak váza, vagy bús |
| Képe az ősi idők fiának? |
Oh Zrínyi roncsolt képe, te vagy! Dicső
Hős hajdan a vérfergetegek között,
Hős hajdan a vérfergetegek között,
| Rémítve villogsz most előmbe |
| Századaink sanyarú korából: |
Duló vasat tart rettenetes karod,
Elszánt komolyság terjedez arcodon,
Elszánt komolyság terjedez arcodon,
| Lelkedben a szép hír, boszúság |
| És kitörő harag ég szivedben. |
Mert vesztegelnek társaid a mezőn,
Csatátlanul, rosz, gyáva tanács miatt,
Csatátlanul, rosz, gyáva tanács miatt,
| Míg téged a veszélyek útán |
| Sírba viszen csapodár szerencse. |
Te a hazáért halni tudál; dicső!
Mi nem tudunk már érte csak élni is;
Mi nem tudunk már érte csak élni is;
| A támadó nap tudja, látja |
| A szomorún nyugovó, bününket. |
Mikor szününk meg bor, szerelem között
A hon virultát messze felejteni?
A hon virultát messze felejteni?
| Mikor kerülhet vissza a künn |
| Elpazarolt arany és dicsőség? |
Hajh elközelget majd az enyészet így!
Eltörli a nép bajnoki tetteit:
Eltörli a nép bajnoki tetteit:
| Megdőlnek a fajult vitézek, |
| Sírjai hős eleik nevének. |
Börzsöny, 1822
