Vörösmarty Mihály: SZÍV
SZÍV
Szív vagyok, elkeserűlt ifjúnak szíve, üres ház,
Itt az öröm szomorúvá lesz, kéj és gyönyör elhal,
Néma halál, te szelíd vendég! jer s zárd el az ajtót,
| Melyben kedv nélkűl száll meg az égi lakos; |
| A boldog szerelem megriad, és tova kél. |
| S írd rá: búk, örömek, vissza! bemenni tilos. |
1831 szeptembere előtt
