Vörösmarty Mihály: ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG
ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG
Kormosan, de tiszta szívvel,
Beköszönünk ma hozzátok,
És kivánunk, és ohajtunk
Szerencsével rakodottat,
Hanem igen, igen sokat,
Mennyi csillag van az égen,
De talán az sok is volna;
Éljetek míg kedvetek tart,
Míg a szép leány kapós lesz,
Míg szomszédba a magyarnak
Míg szivetek, mint a gyertya
Szemetekben az örömtűz,
Majd ha egykor kürtőtökben
S vendég hagyta házatokból
Majd ha nem lesz mit vakarni
S a korommal a vígság is
Akkor még ki kérdi többé,
Jobb fekügyék a gödörbe,
De az Isten ójon attól! -
Ezt ohajtja a Földvári
| A füst barna fiai |
| Házak boldog urai. |
| Ujnál újabb esztendőt, |
| Nem is egyet, sem kettőt, |
| Annyit, mint a kis világ, |
| Régi fákon mennyi ág. |
| Semmiből sem jó a sok; |
| Éljen úri házatok, |
| S kedves a bor, és kenyér, |
| Nem kell futni ezekért, |
| Oly vídámon égdegel, |
| És az erő nem hal el; - |
| A pók szövi hálóját, |
| Füst nem ontja fel magát, |
| Sem odafenn, sem alúl, |
| Mindörökre elvonúl, |
| Hány meg hány hét a világ? |
| És takarja el magát. |
| Éljen a szent vígaság, |
| Tűzkármentő Társaság. |
1830. január 1.
