Vörösmarty Mihály: ZOTMUND
ZOTMUND
Nagy sereggel, büszke szívvel
Áll Pozsonynak ellenében
Kétszer eldúlt szép hadáért
Vad szemet vet a magyarra
Zúg a tábor és előtte
Rakva uszkál sok hajója
Áll Pozsonynak ellenében
| A hatalmas német úr. |
Vad szemet vet a magyarra
| És boszúját esküszi. |
Rakva uszkál sok hajója
| A Dunának partinál. |
Barna Zotmund jár boszúsan
A vivandó vár fokánál
"Várj, agyargó durva szomszéd,
Béla kétszer megtipázott.
Megfürösztlek, ilyen-adta,
Mért jősz a nyugodt magyarra,
Szól és fölmegy Béla hőshöz,
A merész dicső vezérhez,
"Halld uram, ma én tenéked,
A királynak és hazának,
Látod ott a sok hajót és
Rajta a sok népet, élést?
Gyors folyóknak, tengereknek
Mélyeit megjártam én már,
Mond viszont hős Béla: "Zotmund,
Ránk sötétűl már az éjjel:
El kell veszned a vak éjben,
Holnapig vagy ponty emészt el,
"Azt is eltüröm hazámért,
El, ha még ma Belzebubnál
De ne búsulj, megkerűlök,
És mikor még mélyen alszol,
A vivandó vár fokánál
| S meg-megrázza kalpagát. |
Béla kétszer megtipázott.
| Egyszer megfürösztlek én. |
Mért jősz a nyugodt magyarra,
| Nem bántott ő tégedet." |
A merész dicső vezérhez,
| S titkon úgy mond nékie: |
A királynak és hazának,
| Jó szolgálatot teszek. |
Rajta a sok népet, élést?
| Megfurom, hadd fürdjenek. |
Mélyeit megjártam én már,
| A Dunát sem rettegem." |
Ránk sötétűl már az éjjel:
| Felleg űli csillagát. |
Holnapig vagy ponty emészt el,
| Vagy hegyes nyárson pörögsz." |
El, ha még ma Belzebubnál
| Kell is nyárson pörgenem. |
És mikor még mélyen alszol,
| Álmaidnál termek én." |
Zotmund megy. Sokáig ébren
Várja Béla, és az éjfél
Fergeteg rándúl üvöltve
A Dunára, s összevissza
"Csak te zúgj, üvölts fölöttem"
Mond Zotmund a förgetegnek,
Már setét gyomrában uszkál,
S álmaikból fölzavarja
Néha fölbukkan magasra,
S a szélvész elől megint a
Várja Béla, és az éjfél
| Bús komor lesz, mint halál. |
A Dunára, s összevissza
| Szórja zúgó habjait. |
Mond Zotmund a förgetegnek,
| S a Dunába elbukik. |
S álmaikból fölzavarja
| Bámuló nagy halait. |
S a szélvész elől megint a
| Mély özönbe rejtezik. |
Béla nem győz várni - fekszik,
Álom ül lehúnyt szemére,
Ébred egyszer, s ím előtte
Zotmund áll vizes hajával,
"Lásd, mutatja, mily zavarban
Áll a sűlyedő hajóknál
"Olyan ember, mint te Zotmund,
Nincs több a magyar hazában",
Álom ül lehúnyt szemére,
| S nyomja szinte reggelig. |
Zotmund áll vizes hajával,
| És merőn szemébe néz. |
Áll a sűlyedő hajóknál
| Henrik éhes tábora." |
Nincs több a magyar hazában",
| Mond a herceg, "itt kezem." |
S néki nyújtja görbe kardját,
Gyönggyel ékes szép sisakját,
Örvend Zotmund fegyverének.
Dalt zeneg hires nevének
De homályos bús szemekkel
Nézi vízbe fúlt hajóit
S a boszúlni jött ijedve
Zúg el éhes táborával
Gyönggyel ékes szép sisakját,
| És igér még többeket. |
Dalt zeneg hires nevének
| A késő kor gyermeke. |
Nézi vízbe fúlt hajóit
| Henrik, a hatalmas úr. |
Zúg el éhes táborával
| A magyar boszú elől. |
Görbő, 1823
