Vörösmarty Mihály: A GUTTENBERG-ALBUMBA
S a kitörő napfény nem terem áltudományt; |
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; |
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl; |
És áldozni tudó szív nemesíti az észt; |
És eget ostromló hangokon összekiált, |
S e rég várt követét végre leküldi az ég: |
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. |