Vörösmarty Mihály: A HŰ LOVAG
A HŰ LOVAG
1
"Ki lesz, ki úgy örűljön,
Oh szépem, jóm, neked,
Mint e szív, mely felé most
Forrón ver kebeled?
Oh szépem, jóm, neked,
Mint e szív, mely felé most
Forrón ver kebeled?
Ki lesz, ki úgy szeressen,
Mint én most, tégedet,
Ha távol a világban
Bal sorsom eltemet?
Mint én most, tégedet,
Ha távol a világban
Bal sorsom eltemet?
Ki lesz, ki, míg belőle
Egy porszem fennmarad,
Lánghévvel égjen érted
A súlyos föld alatt?
Egy porszem fennmarad,
Lánghévvel égjen érted
A súlyos föld alatt?
Ki lesz, ki síron túl is,
Az üdvök közepén,
Csak rólad emlekezzék,
Mint hű barátod, én?
Az üdvök közepén,
Csak rólad emlekezzék,
Mint hű barátod, én?
Én mégis, drága Róza,
Hívednek menni kell:
Nem férfi, aki nem küzd
Hon ellenségivel.
Hívednek menni kell:
Nem férfi, aki nem küzd
Hon ellenségivel.
Letörni távozandom
A pusztító hadat,
S megtérek elfogadni
Kezedből díjamat."
A pusztító hadat,
S megtérek elfogadni
Kezedből díjamat."
S zokogva, könyben ázva
A lányka ráborúlt,
S bár gond-sanyarta szívvel,
Hős Zámor elszáguld.
A lányka ráborúlt,
S bár gond-sanyarta szívvel,
Hős Zámor elszáguld.
S Zámornak útja zordon;
De harca diadal.
Gyász! hogy dicső csatáin
A bajnok oda hal.
De harca diadal.
Gyász! hogy dicső csatáin
A bajnok oda hal.
Nyomát veszíti a hír,
Nem lelni őt sehol:
S Rózának szíve vérzik,
Rózának könnye foly.
Nem lelni őt sehol:
S Rózának szíve vérzik,
Rózának könnye foly.
2
Nap, év emészti a bút.
Sok bal tanács után
Szép Róza új menyasszony,
Bár gyenge s halovány.
Sok bal tanács után
Szép Róza új menyasszony,
Bár gyenge s halovány.
Szivében gondok ülnek,
S az őr emlékezet
Gyötörni visszahozza
Az eltünt képeket.
S az őr emlékezet
Gyötörni visszahozza
Az eltünt képeket.
De nász előtt s utána
A női szív nem egy:
Gyönyörré olvadoz fel
A jég-oltotta kegy.
A női szív nem egy:
Gyönyörré olvadoz fel
A jég-oltotta kegy.
S várában elbizottan
Dúskál a boldog úr.
Lélekben, hangszerekben
Mind vígan zeng a húr.
Dúskál a boldog úr.
Lélekben, hangszerekben
Mind vígan zeng a húr.
De lenn a tömlöc éjén
Penészes bolt alatt,
Elhagyva szenved a rab
Hallatlan kínokat.
Penészes bolt alatt,
Elhagyva szenved a rab
Hallatlan kínokat.
S ha néha víg robajnak
Gyanítva fenn neszét,
A kétség elborítá
Fellázadó eszét;
Gyanítva fenn neszét,
A kétség elborítá
Fellázadó eszét;
S szivében fájdalom, bú
S az őrjöngő harag
Emésztő lángjaikkal
Végigrohantanak,
S az őrjöngő harag
Emésztő lángjaikkal
Végigrohantanak,
Csendesb lesz, mint a sírlak,
Oly csendes, mint a lég,
Mely a még nem teremtett
Világon nyúgovék.
Oly csendes, mint a lég,
Mely a még nem teremtett
Világon nyúgovék.
S e csend kietlenében
Haszontalan mereng;
Mert benn egy átkos élet
Kíntermő magva zseng.
Haszontalan mereng;
Mert benn egy átkos élet
Kíntermő magva zseng.
S nem látja senki búját,
Nem hallja semmi lény:
Örömnek háza tombol
A szenvedő fején.
Nem hallja semmi lény:
Örömnek háza tombol
A szenvedő fején.
3
"Ki jő az éj lakába,
Suhogva, mint a rém?
Kinek fohásza kél fel
A tömlöc kebelén?
Suhogva, mint a rém?
Kinek fohásza kél fel
A tömlöc kebelén?
Gazságnak áldozatja,
Ki vagy te, új lakó?
Légy üdvöz! átkozódni
Ha úgy tudsz, mint az ó.
Ki vagy te, új lakó?
Légy üdvöz! átkozódni
Ha úgy tudsz, mint az ó.
Átkommal én a léget
Felhővé nevelem,
Felhőim tűznyilával
A kínzót üttetem.
Felhővé nevelem,
Felhőim tűznyilával
A kínzót üttetem.
Úgy verje őt meg a sors,
Úgy verje őt az ég;
Gyúljon lélekzetétől
Lánggá a tiszta lég,
Úgy verje őt az ég;
Gyúljon lélekzetétől
Lánggá a tiszta lég,
S mint én, az életpályán
Úgy légyen áldozat
És ördögül szegődjék
Hozzá az öntudat!"
Úgy légyen áldozat
És ördögül szegődjék
Hozzá az öntudat!"
Kínoktól ostorozva
Így szól a régi rab;
Az új alélva rogy le,
Aléltan boldogabb.
Így szól a régi rab;
Az új alélva rogy le,
Aléltan boldogabb.
De ébred s egy sugártól
Derűl az éji lak,
Hogy Róza s Zámor egymást
Karolva sírjanak.
Derűl az éji lak,
Hogy Róza s Zámor egymást
Karolva sírjanak.
Zámort a vad bitorló
Rabbá tevén orúl,
A szép menyasszony ékét
Eltépte gyilkosúl.
Rabbá tevén orúl,
A szép menyasszony ékét
Eltépte gyilkosúl.
S most elfajult hevében
Új kéjeket vadász;
Míg lenn az elcsapottal
Megnépesűl a ház.
Új kéjeket vadász;
Míg lenn az elcsapottal
Megnépesűl a ház.
4
S ismét zajoknak árja
Csapong a bolt felett,
Távol harc hangja tölti
Az éji teremet.
Csapong a bolt felett,
Távol harc hangja tölti
Az éji teremet.
De most a két szerelmest
Nem bántja semmi gond,
Egymás szivében lelve
Szerelmök égi hont.
Nem bántja semmi gond,
Egymás szivében lelve
Szerelmök égi hont.
S mindig zajosb, zajosb lesz
A föld feletti lak,
Míg végre sok csapástól
A boltok omlanak.
A föld feletti lak,
Míg végre sok csapástól
A boltok omlanak.
S veszélyes résen által
A két fogoly kikel:
Hol állnak, a kemény vár
Most rombolt puszta hely.
A két fogoly kikel:
Hol állnak, a kemény vár
Most rombolt puszta hely.
5
Hol vagy, te durva zsarnok?
Hol vannak népeid?
Romoknak súlya fekszi
Mindnyájok testeit.
Hol vannak népeid?
Romoknak súlya fekszi
Mindnyájok testeit.
S Rózához mély keservvel
Így szól a hű bajnok:
"Fogadtam és megállom,
Hogy híved maradok
Így szól a hű bajnok:
"Fogadtam és megállom,
Hogy híved maradok
Életben és halálban,
Szólj, drága, mit tegyek,
Hogy szörnyü szenvedésid
S emléke szűnjenek?"
Szólj, drága, mit tegyek,
Hogy szörnyü szenvedésid
S emléke szűnjenek?"
"Sír, amit én kivánok,
A csendes temető."
Így szólal haldokolva
A megcsalt ifju nő.
A csendes temető."
Így szólal haldokolva
A megcsalt ifju nő.
"Hittem csalárd szavaknak,
Örűltem nélküled;
Egy bűnöm a világon,
S ez ami eltemet.
Örűltem nélküled;
Egy bűnöm a világon,
S ez ami eltemet.
Ez életem virága
Fonnyadva, tépve már:
Az egy halál maradt még,
Mely nyúgalomra vár."
Fonnyadva, tépve már:
Az egy halál maradt még,
Mely nyúgalomra vár."
S ott húny el hű karok közt
A puszta rom felett;
S a tiszta ég borít rá
Örök szemfödelet.
A puszta rom felett;
S a tiszta ég borít rá
Örök szemfödelet.
6
S mind pusztább s elhagyottabb
Lesz a bús omladék,
Hol kurta vígalomból
Oly szörnyü lett a vég.
Lesz a bús omladék,
Hol kurta vígalomból
Oly szörnyü lett a vég.
Csak néha éjfelenként,
Vagy fergeteg ha dúl,
Jár rémi arculattal
Egy férfi ott vadúl.
Vagy fergeteg ha dúl,
Jár rémi arculattal
Egy férfi ott vadúl.
Kitárt kebelre várja
Az ordító vihart, -
S felhíja öldökölni
A sujtó égi kart.
Az ordító vihart, -
S felhíja öldökölni
A sujtó égi kart.
És nem talál nyugalmat,
Nem enyhet bánata:
Lelkében zordonabb még,
Mint künn, az éj s csata.
Nem enyhet bánata:
Lelkében zordonabb még,
Mint künn, az éj s csata.
Egy eltiport világnak
Jár ő ott romjain;
Egy eldúlt angyalarcnak
Mereng vonásain.
Jár ő ott romjain;
Egy eldúlt angyalarcnak
Mereng vonásain.
Idő és végtelenség
Nem adhat érte mást:
Sem élet - sem halálban
Nem lel vigasztalást.
Nem adhat érte mást:
Sem élet - sem halálban
Nem lel vigasztalást.
S nem teste sorvadoz csak
E sajgó bánaton:
Reménye, vágya, lelke
Ott hal ki a romon.
E sajgó bánaton:
Reménye, vágya, lelke
Ott hal ki a romon.
1838 második fele
