Vörösmarty Mihály: A RABLÓ
A RABLÓ
Vitorlaszárnyakon
A sajka elröpült;
A sajkán gazdagon
Ékes menyasszony ült.
A sajka elröpült;
A sajkán gazdagon
Ékes menyasszony ült.
Menyasszony, ifjú s szép,
De vőlegénytelen,
Orozva vitte őt
Rabló vad tengeren.
De vőlegénytelen,
Orozva vitte őt
Rabló vad tengeren.
A rabló szótalan
És zordon férfi volt,
Csak nem, midőn a bús
Fogoly felé hajolt;
És zordon férfi volt,
Csak nem, midőn a bús
Fogoly felé hajolt;
Szelíd és csapodár
Ohajta lenni ott;
De látszék rajta, hogy
Bár kért, akarhatott.
Ohajta lenni ott;
De látszék rajta, hogy
Bár kért, akarhatott.
S szilaj fájdalmiban
Borzadva kebele,
Az elszánt ifju hölgy
Átokkal felele:
Borzadva kebele,
Az elszánt ifju hölgy
Átokkal felele:
"A tenger habjai
Nyeljék el fejedet,
Rabló, ki rám vetéd
Átkoztam kezedet.
Nyeljék el fejedet,
Rabló, ki rám vetéd
Átkoztam kezedet.
A tenger szörnyei
Tépjék el testemet,
Ha nálad valaha
Felejtem férjemet."
Tépjék el testemet,
Ha nálad valaha
Felejtem férjemet."
S a parton, mely felé
A gyors hajó repült,
A halvány homokon
Két játszó gyermek ült.
A gyors hajó repült,
A halvány homokon
Két játszó gyermek ült.
Csigákból hallgaták
Tenger zugásait;
A rabló megörült
Így lelni fiait.
Tenger zugásait;
A rabló megörült
Így lelni fiait.
"Apám!" kiáltanak
Szemlélve a hajót,
"Hoztál kardot nekem
S édes piros bolyót?
Szemlélve a hajót,
"Hoztál kardot nekem
S édes piros bolyót?
Hoztál-e büszke mént
És mézes kenyeret,
Zengő arany madárt,
És cifra szekeret?"
És mézes kenyeret,
Zengő arany madárt,
És cifra szekeret?"
"Asszonyt, egy ifju nőt
Hoztam közétek im;
Kérjétek őt anyúl,
Kis árva gyermekim.
Hoztam közétek im;
Kérjétek őt anyúl,
Kis árva gyermekim.
Kérjétek, ápoló
Hogy légyen ahelyett,
Ki föld alatt korán
Lelt gyászos lakhelyet."
Hogy légyen ahelyett,
Ki föld alatt korán
Lelt gyászos lakhelyet."
S a fürge két fiú
Most föltekintenek;
De a rég várt anyán
Nem jóra sejtenek.
Most föltekintenek;
De a rég várt anyán
Nem jóra sejtenek.
És súgva szól egyik:
"Apám! a hölgy beteg;
Nézd, arca halovány
És tagja reszketeg.
"Apám! a hölgy beteg;
Nézd, arca halovány
És tagja reszketeg.
S keserve a beteg
Csigának drága gyöngy:
Anyánk szemében is,
Nézd, fagyva áll a köny."
Csigának drága gyöngy:
Anyánk szemében is,
Nézd, fagyva áll a köny."
| * |
Kietlen szomorúk
A hölgynek napjai,
Rémséggel iszonyúk
Éjének álmai.
A hölgynek napjai,
Rémséggel iszonyúk
Éjének álmai.
Csak gyilka űzheti
Rablója ostromát,
Ki kérni megszünék
S erőszakosra vált.
Rablója ostromát,
Ki kérni megszünék
S erőszakosra vált.
"Vagy tőlem hű s örök
Szerelmet elfogadsz,
Vagy nálam zordonabb
Gazdának kezet adsz.
Szerelmet elfogadsz,
Vagy nálam zordonabb
Gazdának kezet adsz.
Hazádtól távolabb
Téríthetetlenűl,
Áron bocsátlak el
Vad úrnak örökűl."
Téríthetetlenűl,
Áron bocsátlak el
Vad úrnak örökűl."
Haraggal így beszél
A zordon, s vízen át
Folytatni távozék
Embervadászatát.
A zordon, s vízen át
Folytatni távozék
Embervadászatát.
| * |
Egy kis sziget fokán
A rabló háza van,
Magas sziklák alatt
Sugár fák árnyiban;
A rabló háza van,
Magas sziklák alatt
Sugár fák árnyiban;
Álmokba ringatott
Szél s hab zugásinál,
De fel-felriadó,
Ha szél s hab víni száll;
Szél s hab zugásinál,
De fel-felriadó,
Ha szél s hab víni száll;
Előtte a vizek
Végetlen árjai:
Ah oly végetlenek
A rabnő kínai.
Végetlen árjai:
Ah oly végetlenek
A rabnő kínai.
Ki adja vissza őt
A szívnek, melyre vágy?
Hajh dúlva s messze van
A szűz menyasszonyágy!
A szívnek, melyre vágy?
Hajh dúlva s messze van
A szűz menyasszonyágy!
Ki oldja meg nehéz
Sorsának láncait,
S a még sulyosbakat,
Jövője gondjait?
Sorsának láncait,
S a még sulyosbakat,
Jövője gondjait?
| * |
A tenger sivatag,
Halottan áll a part;
Nem tudni, szép időt,
Vagy vár-e zivatart?
Halottan áll a part;
Nem tudni, szép időt,
Vagy vár-e zivatart?
A csüllő sír, csapong
A puszta habokon;
A hölgy elszántan ül
Egy lenge csolnakon.
A puszta habokon;
A hölgy elszántan ül
Egy lenge csolnakon.
"Vagy élek, vagy lelem
Habokban síromat,
De visszaragadom
Rablómtól magamat;
Habokban síromat,
De visszaragadom
Rablómtól magamat;
Megváltom eltiport
Szerelmem eskeit.
Mindenható! vezesd
A hűnek kezeit."
Szerelmem eskeit.
Mindenható! vezesd
A hűnek kezeit."
Indúl, elmenne s ah
Rendítő látomány!
A két fiú szalad
A távozó után.
Rendítő látomány!
A két fiú szalad
A távozó után.
Kezét nyujtván egyik
Eseng oly szívesen:
"Vígy, oh vígy minket is,
Sétálni tengeren.
Eseng oly szívesen:
"Vígy, oh vígy minket is,
Sétálni tengeren.
A tenger szép özön,
Szellője lengeteg,
Tündöklő habjai
Oly lágyan rengenek."
Szellője lengeteg,
Tündöklő habjai
Oly lágyan rengenek."
De könyben elborult
Szemét a második
A nőre szegezi,
S ekkép rimánkodik:
Szemét a második
A nőre szegezi,
S ekkép rimánkodik:
"Ne menj el, oh anya,
Vagy vígy el engemet.
Ki ád nekem, ha mégy,
Jó szót és kenyeret?"
Vagy vígy el engemet.
Ki ád nekem, ha mégy,
Jó szót és kenyeret?"
A megszánt két fiút
A bús hölgy felszedi,
Alig tudván miért,
S mi végét érheti;
A bús hölgy felszedi,
Alig tudván miért,
S mi végét érheti;
Forgatva egyedűl
Ön gondolatjait,
Vágyának új utat
A végtelenbe nyit.
Ön gondolatjait,
Vágyának új utat
A végtelenbe nyit.
S a sajkát fölveszik
Nagy tenger árjai:
Nyom nélkül vesznek el
Távolban útai.
Nagy tenger árjai:
Nyom nélkül vesznek el
Távolban útai.
| * |
A tenger iszonyú,
Ha mélyét fölveti,
Midőn hullámait
Vad szélvész kergeti,
Ha mélyét fölveti,
Midőn hullámait
Vad szélvész kergeti,
Ha feldúlt síkjain
A barna zivatar
Élőt s halottakat
Éjével eltakar.
A barna zivatar
Élőt s halottakat
Éjével eltakar.
Ki az, ki hál'adón
A partot öleli?
A parton tán honát
S övéit fölleli?
A partot öleli?
A parton tán honát
S övéit fölleli?
Ki az, ki úgy örűl
Menthetni életét?
Az éh tengerben az
Nem hagyta mindenét.
Menthetni életét?
Az éh tengerben az
Nem hagyta mindenét.
A rabló az, ki most
A partra felköszönt,
Alighogy elhagyá
A gyilkoló özönt.
A partra felköszönt,
Alighogy elhagyá
A gyilkoló özönt.
Népet s kincset hozott
Nejének dús jegyűl,
Azt vélve, feledi
Búját, ha kincse gyűl.
Nejének dús jegyűl,
Azt vélve, feledi
Búját, ha kincse gyűl.
A tenger elvevé
A tenger-adta jót:
Hullámsír temeti
A kincset és hajót.
A tenger-adta jót:
Hullámsír temeti
A kincset és hajót.
De megvan, úgy hiszi,
Legdrágább kincse még,
A hölgy, kit semmi ár
Megvenni nem elég;
Legdrágább kincse még,
A hölgy, kit semmi ár
Megvenni nem elég;
Megvannak gyermeki,
Az édes két fiú -
Hozzájok fut, rohan
S enyhűl szivén a bú.
Az édes két fiú -
Hozzájok fut, rohan
S enyhűl szivén a bú.
| * |
Derűlten áll a part
Nap enyhe sugarán;
A tenger elsimul
Lezúgott vész után;
Nap enyhe sugarán;
A tenger elsimul
Lezúgott vész után;
De tört hajó ül a
Mosolygó partokon,
Holtaknak teste úsz
A tűkör habokon.
Mosolygó partokon,
Holtaknak teste úsz
A tűkör habokon.
S a rabló megleli
Üdvének romjait,
Holt-halvány testeket,
A nőt és fiait.
Üdvének romjait,
Holt-halvány testeket,
A nőt és fiait.
A sárga fürtöket
Iszap keverte be;
Iszappal éktelen
A szép hölgy kebele.
Iszap keverte be;
Iszappal éktelen
A szép hölgy kebele.
S ő ott áll, mint szobor,
Merő fájdalmiban.
Fájdalma oly rideg,
És oly határtalan.
Merő fájdalmiban.
Fájdalma oly rideg,
És oly határtalan.
Vadúl átnézdeli
A messze levegőt;
De sem tenger, sem ég,
Sem föld nem szánja őt.
A messze levegőt;
De sem tenger, sem ég,
Sem föld nem szánja őt.
Ott ég, mint tört hajó
A tenger közepén,
Kit villám gyújta meg
Viharnak éjjelén.
A tenger közepén,
Kit villám gyújta meg
Viharnak éjjelén.
Jámbornak bajban írt
A múlt emléke ad;
Őt bűnök terhelik
És gyilkos öntudat.
A múlt emléke ad;
Őt bűnök terhelik
És gyilkos öntudat.
1835
