Vörösmarty Mihály: (EGY FŐÚR SÍRKÖVÉRE)
(EGY FŐÚR SÍRKÖVÉRE)
1
Mit mond itt e sír, e nemes föld és e dicső ég?
Számkivetette magát: nem akart honn szolga maradni:
| Némán így szólnak: íme a számüzetett. |
| Honn ha maradhata még, a haza volna szabad. |
2
A sírból ne nagyot, ha szerénységére lesz emlék;
Ám ha erénye becséhez akarjuk mérni a házat,
| Egyszerü s önzetlen hazafi hamva van itt. |
| Templomot építsünk jelleme képe körűl. |
3
Gróf Battyányi vagyok, úr még síromban is: engem
Én uraságomat a nép közt osztám meg egyenlőn:
| Nem verhet le vihar, meg nem avíthat idő. |
| Amit adék, örök és trónom alapja marad. |
1854. július 12. - szeptember eleje
