Vörösmarty Mihály: FÓTI DAL
FÓTI DAL
Oct. 5. 1842.
Fölfelé megy borban a gyöngy;
Tőle senki e jogát el
Törjön is mind ég felé az
Hadd maradjon gyáva földön
| Jól teszi. |
| Nem veszi. |
| Ami gyöngy; |
| A göröngy. |
Testet éleszt és táplál a
De ami a lelket adja,
Lélek és bor két atyafi
Hol van a hal, mely dicső volt
| Lakoma, |
| Az bora. |
| Gyermekek; |
| És remek? |
Víg pohár közt édesebb a
Ami benne keserű van,
Hejh galambom, szőke bimbóm,
Áldjon meg a három isten,
| Szerelem. |
| Elnyelem. |
| Mit nevetsz? |
| Ha szeretsz. |
Érted csillog e pohár bor,
Tele tűzzel, tele lánggal,
Volna szívem, felszökelne
Venni tőled vagy szerelmet,
| Érted vív, |
| Mint e szív; |
| Mint a kút, |
| Vagy bucsút. |
Hejh barátom, honfi társam,
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
Borban a gond megbetegszik,
Nincs a földön gyógyerőre
| Bort igyál. |
| Csak igyál. |
| Él a kedv. |
| Több ily nedv. |
Borban a bú, mint a gyermek,
Magyar ember már busúlt sok
Ideje hogy ébredezzen
Most kell neki felvirúlni
| Aluszik. |
| Századig. |
| Valaha: |
| Vagy soha. |
Bort megissza magyar ember,
Okkal-móddal meg nem árthat
Nagyot iszik a hazáért
Csakhogy egyszer tenne is már
| Jól teszi; |
| A szeszi. |
| S felsivít: |
| Valamit. |
No de se baj, máskép leszen
Szóval, tettel majd segítsünk
Ha az isten úgy akarja
Szennyet rajta és bitor bűnt,
| Ezután; |
| A hazán. |
| Mint magunk, |
| Nem hagyunk. |
Rajta társak hát, igyunk egy
Bú, szerelmek, házi gondok
A legszentebb - , legdicsőbbért
De ha kellend, vérben adjunk
| Húzamost; |
| Félre most: |
| Most csak bort, |
| Gazdag tort! |
A legelső magyar ember
Érte minden honfi karja
Lelje népe boldogságán
S hír, szerencse koszorúzza
| A király: |
| Készen áll. |
| Örömét, |
| Szent fejét! |
Minden ember legyen ember
Akit e föld hord s egével
Egymást értve, boldogítva
Bármi vésszel bizton, bátran
| És magyar, |
| Betakar. |
| Ily egy nép |
| Szembe lép. |
Ellenség vagy áruló, ki
Meg ne éljen, fogyjon élte
Áldott földe szép hazánknak,
Meg ne szenvedd soha őket
| Hont tipor, |
| Mint e bor. |
| Drága hon, |
| Hátadon! |
S most hadd forrjon minden csep bor
Melyet hajdan frígyben ontott
S mint szikrája a szabadba
Úgy keresse óhajtásunk
| Mint a vér, |
| Hét vezér; |
| Felsiet, |
| Az eget. |
Légyen minden óhajtásunk
S férfikeblünk szent imáink
És ürítsük a hazáért
Egy pohár bor a hazáért
| Szent ima, |
| Temploma. |
| E pohárt: |
| Meg nem árt. |
Érje áldás és szerencse
Ahol eddig véremésztő
Arca, mely az ősi bútól
Felderűljön, mint a napfény
| Mindenütt, |
| Seb fekütt. |
| Halavány, |
| Vész után. |
Hű egyesség tartsa össze
Hogy leküzdje éjszak rémes
Künn hatalmas, benn virágzó
Bizton álljon sérthetetlen
| Fiait, |
| Árnyait: |
| És szabad, |
| Jog alatt. |
S vér, veríték vagy halál az,
Áldozatként rakjuk azt le
Hogy mondhassuk csend s viharban:
Megfizettük mind, mivel csak
1842. október 5.
| Mit kiván, |
| Zsámolyán, |
| "Szent hazánk: |
| Tartozánk." |
1842. október 5.
