Vörösmarty Mihály: KESERŰ POHÁR
KESERŰ POHÁR
Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból
Ha férfi lelkedet |
Egy hölgyre föltevéd, |
S az üdvösségedet |
Könnyelműn tépi szét; |
Hazug szemében hord mosolyt |
És átkozott könyűt, |
S míg az szivedbe vágyat olt, |
Ez égő sebet üt; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha, mint tenlelkeden, |
Függél barátodon, |
És nála titkaid: |
Becsűlet és a hon, |
S ő sima orgyilkos kezét |
Befúrja szívedig, |
Míg végre sorsod árulás |
Által megdöntetik; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha szent gondok között |
Fáradtál honodért, |
Vagy vészterhes csatán |
Ontottál érte vért, |
S az elcsábúltan megveti |
Hű buzgóságodat, |
S lesz aljas - , gyáva - és buták |
Kezében áldozat; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
Ha fájó kebleden |
A gondok férge rág, |
S elhagytak hitlenűl |
Szerencse és világ, |
S az esdett hír, kéj s örömed |
Mind megmérgezve van, |
S remélni biztosabbakat |
Késő vagy hasztalan; |
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
S ha bánat és a bor |
Agyadban frígyre lép, |
S lassanként földerűl |
Az életpuszta kép, |
Gondolj merészet és nagyot, |
És tedd rá éltedet: |
Nincs veszve bármi sors alatt |
Ki el nem csüggedett. |
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt