Vörösmarty Mihály: CALIBÁN. FELELET
CALIBÁN. FELELET
Calibán
Tisztelj csak titkon: nyilván ha teended, irígyek
Tisztelj csak titkon: nyilván ha teended, irígyek
| Kelnek föl, s szivemet megkeseríti dühök. |
Felelet
1
1
Félsz Calibán, hogy majd fölkelnek irígyeid? Egy sincs:
| Aki gyülöl, bünödet gyűlöli, s az nem irígy. |
2
Vagy tán gondolnád, hogy van mit irígyleni rajtad?
| Gondolatod sem jobb, mint magad: égni való. |
3
Lelki tehetséged, véled, hogy volna? Gonoszra
| Van, véljük mink is, s ott is az ostor elér. |
4
Úgyde talán híred méltó, hogy irígye szülessék?
| Megvan! híredet a tolvaj irígyli, nem én. |
5
És neved? Oh attól jött marhadög árva hazánkra,
| Emberek is hulltak: átkokat érzi neved. |
6
S így mindössze MAGAD vagy irígylés tárgya? ha volnál,
| Sem vagy már magadé: ördögök étele vagy. |
7
"Hah hát szánakodó sem fog síromra borulni?"
| Gyűlöltünk; halj meg! s akkor - utálni fogunk. |
1829 - 1834
