Vörösmarty Mihály: (FÁY ANDRÁSRA)

Teljes szövegű keresés

(FÁY ANDRÁSRA)
 
1
 
Senkit sem bántasz, hogy senki se bántson, azonban
Mintha nem is böknél, fát, füvet összemesélsz.
S ez nem nagy vétek; de hogy a gáncsokra elájúlsz,
Jól tudom, és ez már - mondjam-e? - légyszivüség.
 
2
 
Látom, alatt búkálsz, s örömest ha lehetne, kitérnél
Tarka meséid közt, hogy menedékre találj,
Nem könyörülhetek: a sanyarú sor hozza magával,
Állj ki te is magadért, s halljad itéletedet.
 
3
 
Ökreid és szamarid sok jót adnak ki magában,
Egy nagy kár bennök: nyelvök igen hebegő.
 
4
 
Színjáték haladást kíván, s ez nálad is így van:
Vígjátékod mász, s hátra megy a szomorú.
 
1829 - 1834

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT