Vörösmarty Mihály: KENYÉRMEZEI DIADAL IRÓJÁNAK
KENYÉRMEZEI DIADAL IRÓJÁNAK
1
Bors, ha Kenyérmezejére botolsz, s még kedves az élet:
Ellened ott minden sírjával feldobog a föld,
| Meg ne maradj színén bátorok hamva fölött; |
| S rád villámlik az ég, gyáva, szivetlen iró! |
2
Mint bizonyos dolgot, látom szép végedet, oh bors,
Ott valamely tátos német tévedve beszippant,
| Bors vagy, megtörnek, s tokba vetend az inas. |
| S roppant sírhalomod rengeteg orra leszen. |
3
Embereid, mint a fűszál, elhullnak a harcon,
| Kár értök: kétszer halni mi szörnyü halál. |
1829 - 1834
