Vörösmarty Mihály: SZAMÁRDIÁK
SZAMÁRDIÁK
1
Rajtad ülök, Calibán, "ösmersz-e halálodat, engem?"
Most majd én vigadok; de te készűlj: utra menendesz!
| Azt hitted, hogy már nem vagyok, és vigadál? |
| A Helicon vár - én rajtad ügetni fogok. |
2
Meg ne botolj, mackó, botlásodat éri ütésem
A sas verjen meg! már én nem győzlek ütéssel:
| Egy, kettő, három - s hát te örökre botolsz? |
| Vond le magas füledet, még az is egyre boszont. |
3
"Mért ütögetsz gazdám, lásd már nem botlom utamban."
| Hogy tehenet loptál, pára te, ütlek azért. |
4
"Mért bántasz gazdám, nem botlom hű lovad immár."
| Gondolatot loptál, szolga te, bántlak azért. |
5
"Mért vagdalsz uram, ím nyögök, és nem botlom az úton."
| Lelkeket árúltál, bűn fia, váglak azért. |
6
"Mért gyilkolsz, gazdám, fejedelmem? lám! hogy iramlom."
| A haza szent, te döféd híveit, öllek azért. |
7
"Jaj nekem! elveszek ily sok ütéstől." Fogsz-e javulni?
| "Jaj nekem! elhaltam." Fogsz-e javulni? "halok!" |
8
Költő vagy te is, és velem a Heliconra sovárgasz?
| Jól van! menni fogunk, én lovag, és te lovam. |
9
Lelkedet add ide? nincs. Párádat? az itt van. - Elég rosz,
Hegyre szamárló kell, és az vagy, el is hiszem ekként,
| Régi lopott jószág, nézd, szamaramnak adom, |
| Én lovag és te lovam, hogy Heliconra jutunk. |
1829 - 1834
