Vörösmarty Mihály: (HÁNYSZOR HALLÓK. . . )
(HÁNYSZOR HALLÓK. . . )
Hányszor hallók: életet, vért
Megtámadt hazánkért!
S ősink néha meg is adták
Dúsan e nehéz bért.
Megtámadt hazánkért!
S ősink néha meg is adták
Dúsan e nehéz bért.
Fennmaradt a szenvedő hon
Megrongálva vésztől,
Kór, szegény, bús és pirongó
Önnön szégyenétől.
Megrongálva vésztől,
Kór, szegény, bús és pirongó
Önnön szégyenétől.
1844 végén
