Vörösmarty Mihály: REGE A HAJDANISÁGBÓL
REGE A HAJDANISÁGBÓL
Fájdalom gyötrelmi közt járt
A Király, hogy a Tatár had
Ily keserves állapotban
Fojtogatta érzeményit
Gyász feküdt a tar mezőkön,
Néma gyötrelem borongott
Melyeket dühös karokkal
Sírva nézte a kelő nap
Sírva nyújtá már hanyatló
Várhalomra, hol kegyetlen,
Könnyeket hintett az éjnek
És remegve járt az erdők
A vadak csak tántorogva
És kopár földek vidékin
Vérrel habzó csermelyeknek
Testek elterűlve nyúltak
Kinos ínség lepte, zúzta
| Dűlt Hazánknak halmain |
| Dúlva hagyta mindenét. |
| Bús nyomok látásival |
| Minden hant, liget, vidék: |
| Gyász, hegyek kőormain, |
| Mindenütt a várakon, |
| Nem rutolt meg a pogány. |
| A temetlen testeket, |
| Lángjait sok porba dűlt |
| Gyilkolók raboltanak. |
| Szép világú csillaga, |
| Gyilkkal undok fáji közt. |
| Jártak a szirtes tetőn, |
| Étlen kölykeik körűl. |
| Partjain rothadt, eves |
| S döghalált leheltenek. |
| Hunniát mindenfelől |
Pest, 1819
