Bortermő szőlő.
Bortermő szőlő.
Vitis vinifera L. – (Term. r.: Szőlőfélék. Vitaceae.) – 14. t. 5. k. Cserje. 30 m. Nálunk nem igen birja a telet, ezért metszik, tőkét nevelnek és szárát, illetőleg veszszejét rendszerint 1–2 m. magasra nyesik. Levele 3–5-karéjú; lehet szeldelt is; kopasz, szőrös v. fonákán sűrűn molyhos. Többnyire kétivarú, apró virágai összetett fürtben állanak. Pártája zöldessárga, nyiláskor tövén leválik, a termőt rövid ideig sapka módjára borítja, majd lehull. Bibéje ülő. Termése leves bogyó. 6–8.
Valószinű hazája Örményország. Az ember réges-régen termeszti; hazánkban a rómaiak honosították meg. 1875 óta a filloxera sok kárt tett a hazai szőlőkben; újabban futóhomokba ültetik, a hol mentes a filloxerától, a kötött talajban pedig amerikai V. riparia Mchx. és más fajokat ültetnek és beoltják a bortermő szőlő kivánt fajtáival. A levél és bogyó szine, alakja, a bogyó ize és érésének ideje szerint körülbelül 1500 fajtát különböztetnek meg. Legismertebbek nálunk a bornak való fajták közül: a furmint, burgundi, mustos fehér, olasz és rajnai rizling, szilváni zöld, bakator, verseczi dinka, kadarka, oportó; a csemegeszőlők közül: a Chasselas (fehér, piros és kék), kecskecsecsű, Madelaine, hamburgi muskatály, ökörszem stb. Az amerikaiak közül az Izabella, Othello, Canada stb. A gombabetegségek közül főleg a peronoszpora és a lisztharmat okoznak nagy kárt benne.
