Erdei fenyő.
Erdei fenyő.
Pinus sylvestris L. – (Búrfa, búrfenyő, fáklyafenyő, fejér fenyő, gyántás fenyő, fenyőperesznye, mandulafenyő, répafenyő, topolyafa, tűlevelű fenyő, tündérfenyő, vad fenyő, völgyi fenyő. – Term. r.: Fenyőfélék. Abietinaceae.) – 58. t. 1. (a–b) k. Fa. 25–40 m. Törzsének átmérője 0·6–1 m. Kérge cserepes világosbarna; koronája kupolaszerű, terebélyes. 4–6 cm. hosszú tízi kettesével állnak törpe ágacskákon, félhengeresek, sötétzöldek és maradók. Virágai mind csupaszok. Porzós virágai kénszín-sárgák, az idei hajtások alján csoportosan állnak, barkaszerűek; termő virágai veresek, barnásak, 12–15 mm. hosszúak; az idei hajtások csúcsán rövid kocsányokon állnak majdnem gömbölyű virágzatban. Termése, a toboz a második év őszén érik, de csak a harmadik év április havában hullatja ki a magokat; pikkelyei akkor egészen fásak, hegyük vastag (czímeres). Erdőket alkot az északnyugati hegyvidéken. Erdősítenek vele egyebütt is, és lazább, homokos, kevésbbé termékeny talajban is megterem. 5.
Kitünő szerszám- és tüzelőfát szolgáltat. Szurkot, gyantát és terpentinolajat készítenek belőle.
