A Habsburg Birodalomban
A Habsburg Birodalomban
Magyarország további sorsát döntő mértékben meghatározta az a tény, hogy a törökellenes felszabadító harcokat a Habsburgok vezették. A század eleji lipóti abszolutizmus ellen kitört Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békekötés és az azt követő rendi dualizmust konszolidáló törvények megteremtették azokat az alkotmányos kereteket, amelyek a 18. század folyamán biztosították hazánk lassú, de békés fejlődését.
Kuruc tisztek
A 17. század végén a Habsburgok vezetésével, nemzetközi összefogással sikerült kiűzni az oszmán hódítókat Magyarországról. I. Lipót császár és király (1657-1705) kihasználva a terület felett fegyverrel szerzett hatalmát, az országot minél gyorsabban és erőteljesebben akarta a birodalomba olvasztani. Jónéhány tervezet született az ország új berendezkedésének megszervezésére. Ezek közül a leghíresebb Kollonich Lipót bécsújhelyi püspök "Einrichtungswerk"-je, amely a magyar rendiség fennálló intézményeit a rendek hatalmának csökkentésével javasolta átalakítani, s célja az volt, hogy a német betelepülőknek adott jelentős adókedvezményekkel "germanizáltassék" az ország és "szelídíttessék" a rebelliókra hajlamos magyar vér. Bár a tervezeteket elvetették, mégis lépésről lépésre sikerült a központi hatalomnak a rendi erők visszaszorítása.
