A magyar nép eredete
A magyar nép eredete
Az ősmagyarság számos itt élő néppel került szomszédságba. A Fekete-tenger felett élő iráni eredetű szkíták, szarmaták, alánok mellett azokkal a törökökkel is kapcsolatba léptek, akik, Ázsiából érkezve, a Volga folyó vidékén telepedtek le. A török népekkel történt szoros kapcsolat bizonyítéka a magyarság mai napig is használt idegennyelvi elnevezése. A Hungarus, Hongrois, Ungar és a Vengri a bolgár-török nyelven a "tíz törzs" (onogur) névből alakult ki.
Az onogur-bolgárok hatalmát a belső-ázsiai eredetű türkök döntötték meg, és a nyugati türkök megalapították a Kaukázus mellett a Kazár Kaganátust. A magyarság legalább a 7. századig ennek a hatalmas birodalomnak a keretei között élt. A későbbi, elsősorban bizánci források ezért nevezik a magyarokat még hosszú ideig türköknek. A Kazár Kaganátusnak adófizetéssel és katonai szolgálattal tartozó magyarok valószínűleg nem hagyták el "Magna Hungaria" területét, hiszen a honfoglaló törzsek elnevezése, amiket Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (905-959) munkájából ismerünk (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi), nemcsak a Kárpát-medence, hanem a baskír földi törzs- és nemzetségnevekben is megtalálhatók.
A 820-as években belháború robbant ki a kaganátusban, s ennek eredményeként a magyarok 830 körül elszakadtak a kazároktól. A lázadásban tevékeny részt vállalhattak, amit az is bizonyít, hogy a kazár uralom ellen fellázadt kagán seregétől vereséget szenvedő kabarok (lázadók) hozzájuk csatlakoztak. A "Magna Hungariában" maradtakon és a Kaukázuson túli perzsa határvidékre szakadt töredéken kívül (szavárd magyarok), a magyarság az Al-Dunától a Donig terjedő síkságon telepedett le, amelyet a források Etelköznek (folyóköz) neveznek.
A függetlenné vált magyar törzsek – a mohamedán forrásokban már megjelenik önálló elnevezésük, a magyar – a Dnyeper folyó alsó szakaszának ellenőrzését vették át, és adófizetésre kényszerítették a Bizánc felé vonuló kereskedőket. Valójában a kazároknak járó adót maguk hajtották be a keleti szlávoktól. A 9. században kezdődő szláv kapcsolatnak köszönhetően számos szláv szó került át a magyar nyelvbe. 862-ben a magyar csapatok először vetődnek el a Kárpátokon túli területre. Beavatkoztak a frank birodalom keleti határvidékén kitört belharcokba. A magyarok létszáma ekkor húszezer harcosra, kb. százezer családra, mintegy félmillió emberre tehető.
A jelentős katonai erőt képviselő magyarokat előszeretettel fogadták fel a környező országok. A honfoglalást is egy katonai akció indította meg. Mialatt a magyarok 894-ben Árpád fia, Levente vezetésével Bizánc szövetségeseként az Al-Dunánál Simeon bolgár cár ellen küzdöttek, addig a sereg másik része a keleti frankokat támadva, Szvatopluk morva fejedelem oldalán harcoltak. Ezalatt a visszavonuló bolgárok felbérelték a besenyőket, akik kihasználták a magyar seregek távollétét, 895 tavaszán rátámadtak az etelközi szállásokra. (Mivel az úzok a kazárokkal szövetségben 894 körül legyőzték a Volga folyótól keletre élő besenyőket, ezek átkeltek a folyón, és a magyar törzsek szomszédságában telepedtek le.) Árpád fejedelemnek nem sok választása maradt. A Vereckei-hágón átkelve megkezdte a honfoglalást.
A nagyszentmiklósi aranykincs (részlet). Korsók
