A védelem teherviselői: a király és az új nagybirtok
A védelem teherviselői: a király és az új nagybirtok
A 16. század második felében a 15-20 ezernyi végvári katonaság zsoldja évente 1-1,3 millió forintra rúgott, s ehhez járultak még a várak ellátásának, fenntartásának és karbantartásának mintegy 1 millió forintra tehető költségei. Mivel a kincstár magyarországi jövedelmei aligha haladták meg a 400-600 ezer forintot, a hiányzó összeget német birodalmi segélyekből, valamint az uralkodó más tartományaiból kellett pótolni. Persze e tartományok nem a magyarság iránt érzett felebaráti szeretetből járultak hozzá a végvárak fenntartásához, hanem nagyon is jól felfogott érdekeiket szem előtt tartva, hiszen jól tudták, hogy jobb a szomszéd égő házának oltásában segédkezni, semmint hagyni, hogy a tűz a sajátunkra is átterjedjen. A magyarok is belátták, hogy Magyarország a Habsburgok segítsége nélkül képtelen lenne megállni a saját lábán: "Nekem fejemben nem fér: ha ma kivönné is az császár kezét Magyarországból, mint köllene az tótországi, Dunán túl és innen való végházakot eltartani" – írta Bocskai István hű embere, Illésházy István 1606-ban.
Az új védelmi rendszer kiépítése elképzelhetetlen lett volna a Mohács utáni években felemelkedett új arisztokrata családok, a Batthyányak, Nádasdyak, Rákócziak, Thurzók áldozatvállalása nélkül. A század derekáig a védelem szinte kizárólag a nagybirtokosok vállain nyugodott, de a végváriak egy része a későbbiekben is az ő szolgálatukban áll. A katonák élelmezéséről is a nagybirtok gondoskodik, de gyakorta segíti ki az állandó pénzszűkében lévő Kamarát is. Mivel a király a kölcsönöket nem képes visszafizetni, e nagyurak egyre újabb és újabb birtokadományokkal gazdagodnak. Pálffy Miklós, a 16. század legrátermettebb magyar hadvezére, Győr visszafoglalója, ilyen birtokadományoknak köszönhetően emelkedett köznemesi sorból az ország legelső urai közé.
A háborús viszonyok és a Habsburg adminisztráció gyengesége a 16. században a nagybirtok rohamos előretörését eredményezte. 1536 és 1600 között a királyi birtokok zöme, 35 vár és 716 község a nagyurak kezére jutott. A királyi birtokkal együtt tűnt tova a királyi hatalom is, s vette át helyét a nagybirtok és az új arisztokrácia. A 17. századi Habsburg-ellenes felkelések hátterében, a megváltozott külpolitikai viszonyok mellett, ez a hatalmi átrendeződés áll!
Kandallós terem a sárospataki Rákóczi-várban
