A Pragmatica Sanctio
A Pragmatica Sanctio
A király és a magyarok rövidesen még közelebb kerültek egymáshoz. III. Károly korának második országgyűlésén – 1722/23-ban – a rendek bizonyos módosításokkal elfogadták az 1713-ban kelt Pragmatica Sanctiót, amely a Habsburgok örökösödési rendjét szabályozta. Eszerint: ha III. Károly fiú hátrahagyása nélkül halna meg, a magyar trónon (is) lányai követik. Ha nem maradna örököse, akkor örökségét 1711-ben elhunyt bátyja, I. József, illetve apja, I. Lipót leszármazottai veszik át. A fentiek nyomán immár lányágon is örökös Habsburg királyok Magyarországot és kapcsolt részeit "feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul" együtt birtokolják a Habsburgok más országaival. A nőági örökösödés elfogadásakor és rendjének szabályozásakor azonban a rendek kikötötték, hogy a király és leendő utódai meg kell tartsák az ország törvényeit, melyeket az uralkodó és a rendek együttesen – országgyűlésen – értelmeznek.
Az úgynevezett magyar Pragmatica Sanctio egyrészt szűkebb volt, mint az 1713-as osztrák, mert nem terjesztette ki az örökösödést a teljes dinasztiára, másrészt – az ország törvényeinek érvényességét hangsúlyozva – sokkal inkább megkötötte a király kezét, mint amaz. Az országgyűlési törvények 3. cikkelye a karok és rendek jogainak, szabadságainak, kiváltságainak, mentességeinek, előjogainak, továbbá az alkotott törvényeknek és helybenhagyott szokásoknak a megtartására tett uralkodói kötelezettségvállalást tartalmazza.
A magyar nemesi társadalom mind ekkor, mind később sokat tett azért, hogy az alkotmányosság őreként, korlátokat állítson az abszolutisztikus törekvések elé. Igazán elszántan azonban mindig saját előjogai, mindenekelőtt adómentessége fölött őrködött. E legalapvetőbb kiváltságát a Habsburg uralkodók – II. Józsefet kivéve – nem támadták meg, cserébe a nemesi társadalom szemet hunyt bizonyos ígéretek teljesítésének elmaradása fölött. Sem III. Károly, sem utódai nem állították vissza például az ország területi egységét. Külön kormányozták Erdélyt – 1765-től nagyfejedelemségként – jórészt udvari irányítás alatt állt a határőrvidékek széles dél-magyarországi sávja, s csak a század nyolcadik évtizedében csatolták vissza a Temesi bánságot. Méltánytalan lenne azonban kizárólag önző érdekek szószólójának tekinteni a rendiséget. Éppen az 1722/23-as országgyűlésen az ország modernizálása szempontjából fontos törvények is születtek. Ekkor döntöttek a nádor elnöklete alatt álló Helytartótanács felállításáról, amely a későbbiekben a legfontosabb magyar kormányszék lett. Ekkor került sor a felsőbíráskodás korszerűsítésére. Kibővült a legfelső fellebbviteli bíróság a Hétszemélyes Tábla. Állandóvá vált a Királyi Tábla működése. Folyamatosan működő kerületi táblákat állítottak fel Nagyszombat, Kőszeg, Eperjes, Nagyvárad (később Debrecen) székhellyel.
