1825: az országgyűlés és az akadémia
1825: az országgyűlés és az akadémia
1821-22-ben I. Ferenc király újabb rendeletekkel kavarta fel a hazai politika állóvizét. Előbb az ország újonchátralékának kiállításáról intézkedett, majd elrendelte, hogy a hadiadót ezentúl nem papír-, hanem azonos névértékű ezüstpénzben kell fizetni. Ez utóbbi az adóösszeg két és félszeres emelését jelentette. A megyék tiltakoztak, megtagadták az újoncok kiállítását és a megemelt adó befizetését. Az uralkodó a kemény kéz politikájához folyamodott. Királyi biztosokat küldött a renitens megyékbe, személyesen dorgálta meg a rendeletei ellen tiltakozókat, s intézkedett az újoncok erőszakos kiállításáról. Már-már úgy látszott, hogy a kormányzat végső csapást mér a magyar rendi alkotmányosság utolsó maradványaira is, amikor az uralkodó gesztusokat tett a magyar nemesség felé. 1824-ben intézkedett Fiume Magyarországhoz történő visszacsatolásáról, majd 1825. szeptember 11-re országgyűlést hívott össze Pozsonyba. A spanyolországi francia intervenció miatt ugyanis felbomlott az európai nagyhatalmak eddigi egyetértése, Anglia nyíltan eltávolodott Ausztriától, s I. Ferenc és tanácsadói ezek után úgy ítélték meg, felesleges újabb, belső konfliktust vállalniuk. Az 1825-1827 között ülésező országgyűlés a rendek és az uralkodó látványos egymás nyakába borulásával végződött. I. Ferenc ismét megesküdött arra, hogy tiszteletben tartja mindazon törvényeket, amelyeket eddig megszegett. A rendek viszont megelégedtek eddigi kiváltságaik körülbástyázásával. A rendszer átalakításának irányába csak néhány törvény mutatott; így a 8. törvénycikk, amely elrendelte az 1791. évi rendszeres bizottsági munkálatok felülvizsgálását, s erre bizottságokat alakított. Inkább szimbolikus értékű gesztusnak számított Széchenyi István gróf 1825. november 3-i felajánlása a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, amelyhez aztán még néhány más arisztokrata is csatlakozott. E gesztus egy újfajta közéleti magatartásforma kezdetét is jelentette, egy olyan politikusi réteg jelentkezését, amely immáron nem szónoklatokkal, hanem tettekkel kívánja szolgálni az ország haladását.