Magyarország 1815-ben
Magyarország 1815-ben
A francia háborúk időszaka egyben a magyarországi feudális gazdasági rendszer utolsó nagy extenzív növekedési szakaszát is jelentette. A több százezres hadseregeknek szükségük volt a rossz minőségű magyar gabonára, a zsíros húsra ugyanúgy, mint a piszkos gyapjúra. A magyarországi nagy- és középbirtokos réteg szépen gyarapodott, s tagjai hosszú háborúért és csendes esőkért imádkoztak. A devalváció alaposan megcsapolta ezt a jövedelmet, az 1815-ben beköszöntő békeidőszak pedig valódi csapással ért föl. Megszűnt a biztos piac, s a nagyobbrészt fogyasztásra költött jövedelmek miatt nem volt lehetőség a gazdaság önerőből történő belső modernizálására sem. Magyarország külkereskedelmi forgalma egyre nagyobb passzívumot produkált, s a központi birodalmi gazdaságpolitika intézkedései csak erősítették ezt a tendenciát. Uralkodói abszolutizmus a politikában, dekonjunktúra és válság a gazdaságban – Magyarország meglehetősen kedvezőtlen körülmények között lépett át a Napóleon utáni korszakba.
Az abszolutizmus mozdíthatatlannak tűnő rendszere számára biztos külpolitikai támaszt nyújtott az 1815 késő őszén létrehozott Szent Szövetség. Az európai konzervatív nagyhatalmak szinte évente tanácskoztak a forradalmi, "felforgató" mozgalmak elleni teendőkről, s együttműködésük fegyveres intervenciók sorában nyilvánult meg Itáliában és Spanyolországban. 1820 után azonban egyre több jel mutatott arra, hogy ez a rend sem örök és mozdíthatatlan. Forradalmi mozgalmak jelentkeztek Itáliában, Németországban, Spanyolországban csakúgy, mint a dél-amerikai spanyol gyarmatokon. Megkezdődött a balkáni népek törökellenes szabadságküzdelme, s egyre több jel mutatott a Török Birodalom gyógyíthatatlan válságára. A nemzetközi körülmények változásai Magyarország számára is kedvező esélyt jelenthettek.
Pozsony a 19. század elején
