A török kiűzése
A török kiűzése
A Porta Kara Musztafa nagyvezír vezetésével 1683-ban újabb kísérletet tett Bécs elfoglalására. A birodalmi főváros felé haladtában elfoglalta Veszprémet, Tatát, Pápát. Lotharingiai Károly herceg és Sobieski János lengyel király felmentő seregei azonban időben érkeztek és felszabadították a török rohamokat hősiesen visszaverő várost. Bécs ostroma után I. Lipót császár támadó hadjáratot kezdett a törökök ellen az időközben létrehozott Szent Liga – a török kiűzésére létrejött szövetségi rendszer – támogatásával, és még ebben az évben visszafoglalta Esztergomot.
1684-ben az 50 ezer főnyi haderő Buda visszavételére tett kísérletet. A császári csapatok erejét azonban felőrölte Sejtán Ibrahim budai pasa védőserege, és bár a Haditanács hosszú hetekig erőltette a reménytelen küzdelmet, vert hadak távoztak Buda vára alól.
Ezután a bécsi hadvezetés felismerte, högy először a török kisebb erőit kell megtörni, így 1685-ben visszafoglalták Ersekújvárat.
1686-ban 44 ezer főnyi császári szövetséges, bajor-szász-brandenburgi haderő újabb kísérletet tett Buda visszavívására. A hadak vezetői Károly lotharingiai herceg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Badeni Lajos őrgróf voltak. Hosszú, kegyetlen harc és vérontás után elesett Abdurrahman, az utolsó budai pasa, és szeptember 2-án a keresztények kezére került Buda vára.
A szövetséges haderő a menekülő nagyvezírt követte – aki korábban csak távolból nézte a budai ostromot -, több várat visszafoglalt, köztük Pécset és Szegedet. 1687 augusztusában a nagyharsányi csatában újabb vereséget mértek a török hadakra, ezután megnyílt az út a Szerémség és Belgrád felé. A hátországi várakban maradt török haderőt blokáddal, kiéheztetéssel igyekeztek fölmorzsolni. Így Egert 1687-ben, Székesfehérvárt 1688-ban, Szigetvárt 1689-ben, Kanizsát 1690-ben adták fel a török védőik, Váradot csak 1692-ben, Gyulát 1694-ben sikerült visszakapni.
Habsburg hadak felvonulási területévé vált hamarosan Erdély is, Caprara tábornagy ide helyezte el téli szállásra csapatait. Az 1687. évi balázsfalvi szerződésben Apafi 12 várat adott át, és 700 ezer forint pénzösszeg kifizetésére tett ígéretet. (Halála után az udvar nem ismerte el fiát, II. Apafi Mihályt utódjának.)
A szultán 1697-ben megkísérelte elveszített területei visszafoglalását, de sikertelenül, sőt Savoyai Jenő herceg, az új császári fővezér Zentánál, 1697. szeptember 11-én véres csatában szétverte a török sereget.
Zrínyi és Frangepán búcsúja (magyarországi festő, 17. század vége)
