A magyar hadsereg
A magyar hadsereg
Bárdossy és Werth Henrik vezérkari főnök számára azonban a részvétel volt a fontos, hiszen a németek gyors győzelmével számoltak.
1941 júniusában Szombathelyi Ferenc vezetésével alakult meg az öt dandárból álló Kárpát-csoport. Hadműveletei július 7-ig tartottak, és a Dnyeszterig nyomult előre. Ekkor német kérésre a három dandárból álló – 24 ezer fős – gyorshadtest kivált belőle, és német alárendeltségbe került. A seregtest a Fekete-tenger irányába tartott. Legnagyobb sikere a bekerített 5. szovjet hadsereg kitörésének megakadályozása volt. Ezután Horthy közbenjárására a nagy veszteségeket szenvedő egységet hazahozták.
A Kárpát-csoport fennmaradó része megszálló feladatot látott el.
1941 decemberében a német hadsereg elszenvedte első komoly vereségét: a Moszkva bevételére készülő Wehrmachtot a Zsukov vezette Vörös Hadsereg visszaverte. A villámháborús tervek kudarcba fulladtak, és ekkor már a németek számára is fontossá vált a fokozottabb magyar részvétel.
1942 januárjában Ribbentrop, a Harmadik Birodalom külügyminisztere Budapestre látogatott, és megállapodott az aktívabb magyar részvételről. A konkrét kérdésekről a német szárazföldi erők főparancsnoka tárgyalt Bárdossyval és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnökkel. A magyarok a kért 28 hadosztály helyett mindössze tízet adtak. A rendelkezésre bocsátott magyar erő három hadtestből, egy páncélos hadosztályból és egy repülőcsoportból állt. Létszáma 200 ezer fő volt. Feladata az volt, hogy építsen ki és védjen meg a Don mentén egy 230 km hosszú vonalat. 1943 januárjában ez, a 2. hadsereg elnevezésű erő szenvedte el a magyar történelem egyik legsúlyosabb vereségét. A hatalmas túlerőben levő ellenség gyorsan áttörte az amúgy sem erős védővonalakat, és menekülésre kényszerítette a helyenként hősiesen harcoló magyar egységeket. Jellemző, hogy a szomszédos román és olasz hadsereg már jóval hamarabb megfutamodott.
A 2. hadsereg tragédiája elkerülhetetlenné tette az 1942 őszén megkezdett béketapogatózások felgyorsítását.
1942-ben Németország és Japán hadiszerencséje megfordult. A japánok a Midway-szigeteknél, a németek Észak-Afrikában és Sztálingrádnál szenvedtek jelentős vereséget.
Márciusban Horthy menesztette a németbarát Bárdossyt, és a viszonylag ismeretlen Kállay Miklóst bízta meg kormányalakítással. Kállay az ország szuverenitásának helyreállítását kapta feladatul. Az új kormányfő úgy kísérelte meg a végrehajtást, hogy béketapogatózásokba kezdett a szövetségesekkel. Ennek célja a háborúból való kiugrás volt. Kállay csak óvatos lépéseket tehetett, hiszen tartania kellett a német megszállástól. Ezért, és nem taktikázásból, vonakodott nyíltan szakítani szövetségesével.
Magyarország belpolitikailag viszonylagos önállóságot élvezett. Horthy a helyén volt, működött a parlament, melyben ott ültek a Szociáldemokrata Párt képviselői. Megjelenhettek az ellenzéki lapok. És elsősorban nem fenyegette a deportálás veszélye Európa egyetlen nagy lélekszámú zsidó közösségét. Hiába követelték a németek a zsidókérdés "végső megoldását", a magyar kormányzat erre nem volt hajlandó. Sőt az új honvédelmi miniszter, Nagy Vilmos erőfeszítéseket tett a munkaszolgálatosok sanyarú sorsának javítására.
Berlin egyre vehemensebben követelte az általuk gyűlölt Kállay leváltását, de Horthy nem engedett.
Gazdasági téren valósult meg leginkább a német térnyerés. Magyarország jelentős mennyiségű élelmiszert és kőolajat adott, és Németországba került a magyar bauxit is. Igaz, hogy Kállay igyekezett bojkottálni a szállításokat.
1943 szeptemberében az olasz kiugrás hatására Hitler megbízást adott Magyarország megszállásának kidolgozására. Erre 1944. március 19-én került sor. Nem büntető intézkedésről volt szó, hanem megelőző lépésről: biztosítani akarták a magyar szállításokat, és be akartak rendezkedni a szövetségesek támadásának kivédésére.
Megbukott tehát Kállay politikája, melyet az angolszászok balkáni partraszállására alapozott. Bekövetkezett, amitől olyannyira tartott: a német hadsereggel érkező Gestapo letartóztatta az ellenzéki politikusokat, a magyar hatóságok közreműködésével végrehajtották – a budapestiek kivételével – a magyar zsidóság deportálását.
Horthynak nem maradt más hátra, mint tárgyalni az oroszokkal. Előzetes fegyverszüneti szerződést kötött Moszkvával. Hiába, mert rosszul előkészített és gyengén kivitelezett kiugrási kísérletét a németek meghiúsították. Lemondatták Horthyt, és a nyilaskeresztes Szálasi Ferencet juttatták hatalomra, hogy folytatni tudják elkeseredett utóvédharcukat.
Az ország ekkor már kegyetlen harcok színtere volt, az év kezdetétől a szövetséges bombázásokat is el kellett szenvednie. Szálasi az általa birtokolt területen szörnyű rémuralmat valósított meg, és gyermekeket vezényelt a frontra az orosz páncélosok ellen.
A Vörös Hadsereg megszállóként érkezett, és a németek kiűzése az országból egy új megszállás kezdetét jelentette.
Karácsonyi üdvözlet, 1942
Bombázás Budapesten
B. L.
