Abszolutizmus és kiegyezés
Abszolutizmus és kiegyezés
Az 1849. nyári katonai vereséget kegyetlen megtorlás követte. A neoabszolutizmus képviselőinek legfőbb célja az volt, hogy az országot betagolják az egységes Habsburg-monarchiába. A nemzetközi körülmények változásai kedvező irányba befolyásolták Magyarország sorsát. Az olasz, majd a német egységmozgalom hatására az uralkodó kénytelen volt előbb enyhíteni, majd felszámolni a neoabszolutizmus rendszerét, s 1867-ben kiegyezett a birodalom második legerősebb alkotóelemének számító Magyarország képviselőivel.

Haynau
"...a lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és minden cs. kir. tisztet, aki a forradalmárok szolgálatába állt, agyon fogok lövetni, gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet és nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani."
A fenti sorokat a magyarországi hadjárat győztese, Julius von Haynau táborszernagy írta 1849. augusztus 18-án az itáliai győztesnek, Joseph Radetzky tábornagynak. Egy beteg lelkületű ember kíméletlen sorai ezek, s komolyságukat az események igazolják. Az 1848. októberi bécsi forradalom leverése után a Habsburg-birodalom vezetésében azok a politikusok és katonák jutottak döntő szóhoz, akik a birodalmon belüli politikai konfliktusok katonai rendezését tekintették a legjobb megoldásnak. Az itáliai győzelmek után a belső rend legfőbb ellenségeinek a magyar "lázadók" számítottak, a velük való kíméletlen leszámolást mindenki helyeselte.
A megtorlás
Eltérő koncepciók Magyarország jövőjéről
A neoabszolutizmus rendszere
Politikai magatartásformák
A Kossuth-emigráció és a nemzetközi politika
Széchenyi és a Bach-rendszer
Az Októberi Diplomától a provizóriumig
A német egység ügye és a kiegyezés