"A három tenger"
"A három tenger"
A kudarcba fulladt nápolyi próbálkozás után a király apja tervének megfelelően Horvátország és Dalmácia visszafoglalását is megkezdte. 1345-re elfoglalta Horvátországot, s a tartomány élére ezentúl újból a magyar király nevezte ki a bánokat. Mivel Zára városa is magyar fennhatóság alá került, nem sokat váratott magára a fegyveres konfliktus Velencével. 1346-ban elesett Zára, de két év múlva már a magyar király volt az erősebb. A dalmát városok sorra elűzték a velencei őrséget, s 1358-ban Dalmácia újból a magyar királyság része lett.
I. (Nagy) Lajosnak balkáni hódításai is sikeresnek mondhatók. 1361-re Szerbia, 1363-ra Bosznia, és az 1370-es években Havasalföld és Moldva uralkodói vazallusként szolgálták a magyar királyt, igaz, I. (Nagy) Lajosnak számos hadjáratot kellett vezetnie hatalma elfogadtatásáért.
Békésebb volt a viszony Lengyelországgal. Ennek, s apja előkészítő munkájának köszönhetően, III. (Nagy) Kázmér halála után, 1370-ben, a lengyel királyságot I. (Nagy) Lajos kapta. Károly Róbert harmadik felesége Lokietek Ulászló lengyel király (1260-1333) leánya, Erzsébet volt. A magyarországi Anjouk ennek a rokoni viszonynak köszönhették, hogy 1339-ben III. (Nagy) Kázmér a magyar királyra, illetve örököseire hagyta a lengyel trónt, ha örökös nélkül halna meg. A 12 évig tartó magyar-lengyel perszonálunió példaértékű lehet az utókor számára. Krakkó nem függött Budától, de Magyarország sem lett Lengyelország része. A két országot csak I. (Nagy) Lajos személye kötötte össze.
A király hódításai ellenére Magyarország "partját" sem ekkor, sem pedig később nem mosta három tenger, legfeljebb csak egy, az Adria. (A balti-tengeri kikötőhöz Lengyelország csak 1466-ban jutott, a Fekete-tenger pedig annak a Moldvának a határait "mosta", amelyik soha nem volt része az országnak.)
