A reformok
A reformok
Károly Róbert kimondott célja "az ország jó állapotának a helyreállítása" volt. A politikai vezetőréteg kicserélése, a királyi váruradalom-rendszer kiépítése lehetővé tette számára a gördülékeny kormányzást. Bárói a hivatalokat vagy a váruradalmakat honorként, vagyis hivatalként kapták meg, együtt a jövedelmekkel, s ezeket csak addig használhatták fel saját céljukra, amíg betöltötték a tisztséget.
A királyi kincstár megerősítését elsődleges feladatának tekintő király telepesek behívásával és a városok megerősítésével próbálta az ország lakosságának boldogulását elősegíteni. Magyarország a 14. században elsősorban bor és élőállat mellett nemesfémeket exportált, a külföldi kereskedők pedig luxuscikkekkel, posztó és szövetáruval, valamint iparcikkekkel érkeztek az országba. A negatív kereskedelmi mérlegen Károly Róbert sem tudott segíteni, de megismerve az ország gazdasági adottságait, megpróbált a helyzeten javítani. Mivel Magyarország ebben az időben a világ aranytermelésének egyharmad részét adta, Csehországból hozott bányászok segítségével az 1320-as években a király centralizálta az aranybányászatot. 1327-ben engedélyezte, hogy a világi és egyházi birtokosok is bányát nyithassanak, s az ott felszínre kerülő nemesfémek egyharmadát, a régi gyakorlattal ellentétben, amikor mindez a királyi kincstárt illette, megtarthatták maguknak. A rendelkezés következtében egyre több bányát nyitottak meg, de a legfontosabb lelőhelyek továbbra is a király kezén maradtak. Ettől kezdve kiviteli tilalmat rendeltek el a nemesércekre, a bányák termelését a pénzügyigazgatás szervei, a kamarák vásárolták fel.
A nemesérc-monopólium és a kényszerfelvásárlás megszervezését a pénzreform követte. 1326-ban említik először a firenzei fiorino mintájára vert magyar aranyforintot. Ez a pénz az évek folyamán Európa egyik legjobb fizetőeszköze lett. 1867-ig 23,5 karátos aranyból verték, 3,5 gramm súllyal.
A forint váltópénze az ezüstdénár lett. Ha Magyarországon a középkorban pénzrontásról olvasunk, akkor 1526 óta ez csak az ezüst váltópénzre vonatkozik. Károly Róbert nevéhez fűződik a külkereskedelmi vám, a harmincad újjászervezése és a sóbányák megnyitása is.
Keveset tudunk Károly Róbert hadseregéről. Az Árpád-korhoz képest szinte semmi változás nem történt. A sereg gerincét a megyei nemesi hadak alkották, kiegészülve a királyi udvar katonáival. A nemesekkel szemben a bárók és a főpapok saját címeres zászlajuk, bandériumuk alatt vezethették harcba katonáikat, de ezt a rendszert már az Árpád-korban is megtalálni, igaz a bandériumtartók köre az Anjou-korban egyre kisebb lett.
