I. (Nagy) Lajos
I. (Nagy) Lajos
I. (Nagy) Lajos (1342-1382) 16 évesen gazdag országot örökölt apjától. Károly Róbert sikeres reformjai megtették hatásukat. Anyja, az erős akaratú Erzsébet anyakirályné segítségével és apja báróinak a támogatásával zökkenőmentesen történt meg a hatalomváltás. Uralkodása alatt fejeződik be a társadalom két részre bomlása. A földbirtokhoz kötődő nemesség és jobbágyság kialakulásával több száz éves társadalmi változás zárult le.
Koronázása után azonnal nemzetközi problémával kellett szembenéznie. Már apja jogot formált a nápolyi trónra, de a magyarországi és a nápolyi Anjouk végül megegyeztek. Róbert nápolyi király (1278-1343) unokájával, Johannával eljegyeztette második fiát, Andrást, s joggal reménykedett, hogy Róbert haIálával a herceg örökli majd a trónt.
Johanna nagyapja azonban másképp gondolta. Végrendeletében unokáját tette meg örökösének. Andrásnak be kellett érnie a "Kalábria hercege" semmitmondó címével. I. (Nagy) Lajos király és főleg az anyakirálynő minden követ megmozgattak a kedvezőtlen döntés megsemmisítésére. Erzsébet 27 ezer márka ezüstöt (6,6 tonna) és 21 ezer márka aranyat (5,1 tonna) vitt magával Itáliába, hogy Nápolyban a magyarországi Anjouk pártjára állítsa a közvéleményt, s Avignonban a pápai udvart. Egy év alatt csak annyit sikerült elérnie, hogy a pápa hozzájárult András herceg megkoronázásához. Erre azonban már nem kerülhetett sor. 1345. szeptember 18-án éjjel Aversában meggyilkolták Andrást. I. (Nagy) Lajos hiába követelte a pápától a gyilkosok megbüntetését – a gyanú Johannára és unokabátyjára, Tarantói Róbertre terelődött -, jelentéktelen udvaroncok kivégzésén kívül semmi más nem történt. Gyanúját csak fokozta, hogy Johanna hamarosan férjhez ment Róbert király egyik öccséhez, Tarantói Lajoshoz (1320-1362), aki hamarosan a királyi címet is megkapta. A magyar uralkodó fegyverrel kívánt elégtételt venni öccse halála miatt, s ezért 1347 novemberében hosszadalmas szárazföldi út után elfoglalta Nápolyt. A gyilkosság színhelyén, Aversában összehívta a nápolyi ház hercegeit, s Durazzó Károlyt azonnal kivégeztette, míg a többieket magával hurcolta. (Johanna és férje már érkezése előtt Franciaországba menekült.)
I. (Nagy) Lajos a pestisjárvány miatt nem sokáig maradt Nápolyban, 1348 tavaszán már visszatért Magyarországra, a fontosabb várakban magyar katonaságot hagyva. Természetesen Nápolyt Magyarországról nem lehetett megtartani. Johanna visszatérése után a magyar helyőrségek egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek, s ezért I. (Nagy) Lajos egy újabb nápolyi hadjárattal szerette volna a hatalmát Itáliában megszilárdítani. 1350-ben sikeresen támadott, de hiába vonult be augusztus elsején Nápolyba, a katonai siker nem hozta magával a várt politikai győzelmet. Johanna, aki újból Franciaországot választotta menedékként, I. (Nagy) Lajos távozásával átvette a hatalmat, s a magyar király belátva a tarthatatlan helyzetet, két év múlva békét kötött vele, s a fogságában lévő nápolyi hercegeket is szabadon engedte. A magyar Anjouk itáliai kalandja véget ért.
