Az ország újjáépítése
Az ország újjáépítése
A tatár pusztítás nagyságát nem lehet felmérni. Az alföldi megyékben aránya akár a 80-100%-ot is elérhette, de ennél sokkal kisebb lehetett a kár a Dunántúlon. Rogeriust Gyulafehérvár környékén a következő kép fogadta: "...semmi egyebet nem találtunk, mint megöltek csontjait és fejeit, az egyházak és paloták szétdúlt és ledöntött falait, amelyeket a sok keresztény vér bemocskolt". A kép a tatárok által megszállt területeken mindenhol hasonló lehetett, de meggondolandó a pusztítás nagyságának a meghatározásakor az a tény, hogy IV. Béla, amikor a tatárok kivonultak, azonnal megtámadta az osztrák herceget. 1243-ban pedig jelentős szárazföldi sereget küldött Velence ellen.
A király elsődleges céljának a termelőmunka beindítását tekintette. Hívott ugyan külföldi telepeseket, de idegenből nem sokan érkeztek. Fontosabbnak tekinthető a belső vándorlás. A kedvezőbb feltételek fejében a jobbágyok olyan területeket is művelés alá vettek, amelyek az országhoz tartoztak ugyan, de sűrű erdő borította őket. Így népesült be Sáros, Árva és Máramaros megye is.
A legszembetűnőbb változást a kővárak építése jelentette, ekkor a Szent István-kori földvárak megerősítése már régen korszerűtlennek számított. IV. Béla az 1240-es évek végén hatalmas várépítési akcióba kezdett. Az erősségek építésének legfőbb oka a következő tatár támadás kivédése volt, mivel egyedül azok a települések tudtak sikerrel ellenállni az ázsiai hódítóknak, ahol vár volt. A király és a királyné mellett az egyházi és világi birtokosok is megkapták az építési engedélyt. IV. Béla uralkodásának végén közel száz, a 13. század végén pedig már több száz vár emelkedett az országban. Ezek többségét nem lakóhelynek építették, hanem azért, hogy veszély esetén menedéket nyújtsanak a környező lakosságnak.
Nem feledkezett meg a király a hadsereg átszervezéséről sem. A birtokadományok lehetővé tették, hogy egyre többen vásároljanak maguknak lovagi felszerelést. Belőlük került ki a nehézlovasság. A hagyományos haderőnek számító könnyűlovasságot a székelyek és a kunok alkották. Ez utóbbiakat IV. Béla 1245 táján visszahívta az országba, és az Alföldre telepítette őket. Fiát, István herceget, a kun fejedelem leányával, Erzsébettel házasította össze.
A tatárok betörése után elkerülhetetlenné vált a kincstár átalakítása is, igaz, erre nem csak a pusztítás döbbentette rá IV. Bélát. Olyan rendszert alakított ki, amelyben már nem a birtokokból származó jövedelem adta a bevételek többségét, hanem az áru- és pénzforgalom jövedelme. Megreformálta a pénzverést, a belső és külső vámokat, megszervezte a sókamarákat is.
