Erdély, az államiság és kultúra őre
Erdély, az államiság és kultúra őre
Erdély, amely főként sajátos társadalmi berendezkedése, valamint a korban meglehetősen ritka toleráns vallás- és művelődéspolitikájának köszönhetően a mai köztudatban Kelet Svájcaként él, másfél évszázadon át a Mohácsnál elbukott önálló magyar államiság, a magyar anyanyelvi művelődés szimbóluma, a Habsburg központosítás ellen küzdő magyar rendiség legfőbb támasza volt. Az Oszmán Birodalomnak alárendelt, de belügyeiben önálló fejedelemséget a Habsburg-Oszmán hatalmi harc hívta életre, s ennek köszönhette másfélszáz éves fennállását is.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) arcképe
Az új állam gazdasági bázisát a fejedelmi birtokok adták. Paradox módon a leggazdagabb birtoktestek Erdély határain kívül feküdtek. A legnagyobb fejedelmek (Báthory István, Bocskai István, Bethlen Gábor és a Rákócziak) szinte mind Északkelet-Magyarországról, a tiszai végekről származnak, s itteni nagybirtokaikra, ezek gazdasági-katonai erőforrásaira támaszkodva szilárdítják meg hatalmukat az erdélyi rendekkel és a rendi intézményekkel szemben. Bethlen Gábor (1613-1629) a Habsburgok elleni harcokat lezáró nikolsburgi békében (1621) tovább gyarapította a fejedelemség területeit hét felső-magyarországi megye (Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg és Ugocsa) Erdélyhez csatolásával. E területeket a későbbi békék (1624, 1626, 1645) is meghagyták a fejedelmek kezén.
A fejedelemség gazdasági alapjai
Erős fejedelmi hatalom
Az erdélyi társadalom
A vallás ügye
A fejedelmi udvar
Oktatás és művelődés
