Erős fejedelmi hatalom
Erős fejedelmi hatalom
A fejedelmi hatalom elsősorban birtokaira és jövedelmeire támaszkodhatott a rendekkel szemben. Túlhatalma kialakulását megkönnyítette, hogy az erdélyi rendiség gyengébb volt, mint az anyaországi. Amíg pl. a fejedelem tetszése szerint hívta meg tanácsába az erdélyi főurakat, addig a királyi Magyarországon a világi és egyházi főméltóságok automatikusan vettek részt a Királyi Tanácsban. Kiforratlanabbak voltak a fejedelemség egyéb intézményei is. Az országgyűlés hatásköre gyakorta csak a fejedelmi előterjesztések megszavazására korlátozódott. S jóllehet a fejedelmet maga az országgyűlés választotta, az erőviszonyok és a Porta akarata nem sok mozgásteret hagyott a rendeknek.
Bár a Porta azt tartotta, hogy Erdély "szultán Szulimán találmánya és sajátja az hatalmas császárnak", a függőség meg sem közelítette az Oszmán Birodalom egyéb vazallus államaiét, s jobbára kimerült az adófizetésben, valamint a külpolitika bizonyos korlátok közé szorításában. Ezek azonban nem akadályozták meg a fejedelmeket, hogy a Porta érdekeit nem sértve, egyre nagyobb súllyal vegyenek részt az újkori Európa diplomáciájában. Erdély súlynövekedését mutatta, hogy 1576-ban a lengyel rendek – Habsburg Miksa császár ellenében – Báthory Istvánt ültették országuk trónjára. Sikeresen vett részt a fejedelemség a kor legnagyobb európai küzdelmében, a harmincéves háborúban (1618-1648) is. Nem kis részben e sikernek köszönhető, hogy a magyar rendek meg tudták erősíteni pozícióikat a Habsburgokkal szemben.
