A kereskedelem összetartó ereje
A kereskedelem összetartó ereje
Állattartásra az Alföld volt a legalkalmasabb, így a nyugati export zöme a török hódoltsági területekről származott. Az itteni nemesség a hódítók elől a királyi Magyarországra vagy Erdélybe menekült, így az ágazat a hódoltsági mezővárosi polgárok és parasztok kezén maradt. A hódoltsági magyarokat sajátos státusuknak köszönhetően (ti. egyszerre voltak török alattvalók és keresztények) mind a törökök, mind pedig a királyi Magyarország szervei elfogadták. Ezért rájuk várt a feladat, hogy a közvetítő kereskedelmet lebonyolítsák. Ők hajtották ki a jószágokat a királyi Magyarországra, s ugyancsak ők hozták be a nyugati iparcikkeket a külhoni kalmárok számára oly félelmetes hódoltságba. A politikailag széttagolt országnak tehát sikerült megőriznie piaci egységét.
Ne feledjük, a kereskedelem nemcsak az anyagi javak cseréjét biztosítja, de az új eszmék elterjedését is, s nagyban hozzájárul az új iránti nyitottság kialakulásához. Nem véletlen, hogy a reformáció tanai iránt a szintén élénk kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező német és szász polgárság után (akik már csak nyelvi okok miatt is a legkorábban ismerkedhettek meg az új tanokkal) az alföldi paraszttelepülések lakói mutatták a legnagyobb fogékonyságot.
