A mezőgazdaság átalakulása
A mezőgazdaság átalakulása
Magyarország hagyományosan agrárországnak számított a Monarchián belül. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás alapvetően megváltoztatta az eddigi birtokszerkezetet és a termelés eddigi módját, a tényleges lebonyolításra, a birtokrendezésekre, a volt földesurak kármentesítésére azonban csak az abszolutizmus korában került sor. Jóval nehezebb volt az áttérés a hagyományos külterjes gazdálkodásról a belterjes gazdálkodásra. Ehhez hitelre volt szükség, s ezt elsősorban a nagybirtok kaphatott. Az abszolutizmus korában kilencszeresére nőtt a mezőgazdasági hitelek összege; 1867 és 1890 között ötszörös volt a növekedés. A mezőgazdaság átalakítását elősegítette a közlekedési hálózat korszerűsítése csakúgy, mint a folyószabályozásokkal és a mocsaras területek lecsapolásával nyert újabb termőterületek. A művelés alá fogott területeknél azonban jóval nagyobb arányban nőttek a termésátlagok; különösen a búza, a burgonya és a cukorrépa növekedése volt jelentős. A hatalmas gabonatermelés a malomipar, a burgonya- és cukorrépa termelése pedig a szesz- és a cukoripar fejlődésére volt jótékony hatással.
Az ország termőterületeinek nagy része még mindig néhány ezer család tulajdonában volt. E jelenségnek megvoltak a maga kedvezőtlen hatásai az ország társadalomszerkezetére; az agrárproletariátus nagy száma, a társadalmi mobilitás lefékezése egyaránt ezek közé tartozott. Ugyanakkor a nagybirtok jobb modernizációs lehetőségekkel rendelkezett, könnyebben állt át intenzív művelési módszerekre, gyorsabban alkalmazott gépeket és megfelelő szakembereket. A mezőgazdaság szakemberszükségletét a gazdasági tanintézetek, vincellériskolák felállításával fedezték.
Az állattenyésztésben is a belterjes módszerek alkalmazása vált uralkodóvá. A hagyományos magyar fajták mellett megjelentek a nagyobb tejhozamú külföldi marhafajták is. A juhtenyésztés lassan visszaszorult; a birka szerepét a népélelmezésben a disznó vette át. (Ekkor vált általános szokássá a disznóölés.)
A magyar mezőgazdaság általában rugalmasan reagált a különböző gazdasági bajokra, a magyar szőlőállományt végveszéllyel fenyegető filoxérára ugyanúgy, mint a jobbára keletről érkező járványokra. Megszervezték az állategészségügyi rendszert, s ezzel is jelentősen csökkent a gazdálkodók kockázata.
Az ország bajai. Hollósy Simon olajfestménye
