A népesség növekedése
A népesség növekedése
1850-ben az ország lakossága közel tizennégy-, 1869-ben több mint tizenöt-, 1910-ben huszonegymillió főt számlált. A népesség e jelentős növekedése egyszerre volt oka és következménye a gazdasági fejlődésnek. A javuló közegészségügyi ellátás, a csatornarendszerek kiépítése, az egészségügyi követelményeknek megfelelőbb lakások építése elősegítették a népességszám növekedését. A demográfiai gyarapodás pedig a gazdasági fejlődés motorjaként működött, hiszen több munkaerőt, nagyobb belső fogyasztást jelentett. Megnőtt a belső és a külső társadalmi mobilitás; ezrek szakadtak ki lakóhelyükről, s kerestek messzi vidékeken munkát. A belső vándorlás mellett immár a tengerentúli kivándorlás is jelentős munkaerőmozgást eredményezett. A kivándorlók egy része hazatért, s egy másfajta életmód és munkakultúra ismeretét is magával hozta.