Az önálló hadiipar megteremtése
Az önálló hadiipar megteremtése
Az 1847-es európai gazdasági válság Magyarországot is erőteljesen érintette. Számos üzem és vállalkozás bezárta kapuit, vagy bezárással fenyegetőzött. A kiutat ebből a kilátástalanságból az 1848-49-es szabadságharc jelentette, elsősorban azok számára, akik a hadiiparba bele tudtak és akartak kapcsolódni. Magyarország függetlenségi harca, a hadsereg lőszer- és hadianyagellátása új fejezetet nyitott a magyar fegyveripar fejlődésében. Fegyvergyárak és üzemek születtek, és olyan átalakulási folyamat vette kezdetét, amely az önálló magyar hadiipar megteremtéséhez és a kisipari fegyvergyártás válságának elmélyüléséhez vezetett.
Az ipari felmérések egyértelműen állapították meg, hogy a szabadságharc ideje alatt a magyar és osztrák részről megismétlődő rekvirálások a kisipari fegyverműhelyek teljes tönkretételét eredményezték, s csak kevesen voltak, akik kísérletet tettek új üzem alapítására vagy a régi megújítására. A megfelelő munkások hiánya, a jó külföldi szakembereknek kifizetett 15-20%-kal magasabb bér, a hiányos jogszolgáltatás és nem utolsósorban a drága tőke határozta meg a hetvenes évek magyar fegyveriparát. A szakma jelesei és az iparügy szakemberei sokat foglalkoztak a magyar fegyveripar és általában a kisipari fegyvergyártás alapvető kérdéseivel. A válságból való kivezető utat az iparügy rendezésében látták. Megítélésük szerint a kézműiparnak "kézművészetté" kell átalakulnia, mert ellenkező esetben menthetetlenül áldozatul esik a gyáripar, éspedig nálunk a külföldi gyáripar törekvéseinek. A bajokat csak tetézte az 1872. évi ipartörvény, amely nem követelte meg a szakképesítést, az 1875-ben bevezetett luxusadó pedig a piacokat tovább szűkítette. Amikor 1884-ben az új ipartörvény a sarkantyúsok, puskaművesek, kardkovácsok részére a képesítést megkövetelte – már késő volt. A kisiparnak nyújtott adókedvezmény pedig jelentéktelennek bizonyult arra, hogy a fegyveripar fejlesztését szolgálja. A mesterek nagyobb része az 1891-ben alapított Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár nyújtotta lehetőségeket megragadta, és fegyvergyári szolgálatba állt. Néhányan maradtak csupán, akik fantasztikus belenyugvással egy ideig még elviselték, hogy az idegen verseny árvize működésük terét lábuk alól darabról darabra elszaggatja, de a század végére ők is feladták.
A fegyvergyár korai periódusában vadászfegyverek gyártására nem rendezkedett be, jóllehet a kezdeti nehézségek leküzdése után a legszigorúbb feltételeknek is játszva eleget tudott tenni. Az ízlés gyakori változása miatt a drága felszereléssel és nagy rezsivel nem versenyezhetett volna eredményesen Lüttich és Ferlach iparosaival, ahol a vadászfegyverek gyártása még mindig háziiparszámba ment, és ősrégi tradíciókon alapult.
Hátultöltő vadászpuskák a 19. század második feléből és a 20. század elejéről
Lőberendezéses fokosbalták, 18-19. század fordulója Keceli szablya sírleletből S alakú keresztvassal, 15. század közepe
T. F.
