A bárók fogságában
A bárók fogságában
Zsigmond idegenként csak egyetlen dolgot tehetett: támogatása fejében szétosztotta az országos tisztségeket, s öt év alatt a királyi uradalmak közel felét. Az Anjouk hatalmas vagyona a bárók kezébe került, s így visszafordíthatatlan változások történtek az ország birtokstruktúrájában. Mária kiszabadulása után a meggyilkolt nádor fia, az ifjabb Garai Miklós Horvátországban és Dalmáciában is visszaállította a királyi tekintélyt. A harcok során Horváti is fogságba került. Mária királyné Pécsett megbosszulta anyja halálát: "Először ló farkához kötözve körbehurcolták a város utcáin, majd tüzes fogókkal megkínozták, aztán négyfelé vágták, és az utódok elrettentő okulására a város kapuira függesztették tagjait."
A konszolidáció nem tartott sokáig. Az Oszmán Birodalom balkáni térnyerése arra késztette Zsigmondot, hogy nemzetközi összefogással kiűzze a törököt. A vesztes nikápolyi csata (1396) miatti belső politikai válságból Zsigmond vesztesen került ki. Hasonlóan Károly Róberthez, a király szakított támogatóival, s megpróbált egy új vezető réteget bevonni a hatalomba. Ezek elsősorban idegenek voltak, de természetesen magyarok is akadtak közöttük. Így nevezte ki lengyel lovagját, Stiborci Stibort erdélyi vajdává és pozsonyi ispánná, így lett a stájerországi Cillei Hermannból zagorjei gróf. Súlyosbították a király helyzetét az 1397-es temesvári országgyűlésen beterjesztett határozatok is. Zsigmond ugyanis erősen korlátozni akarta a nemesség jogait az uralkodóval szemben, s ebben a szellemben mellőzte az Aranybulla "ellenállási záradékát".
A bárók nem sokáig vártak a viszontválasszal. Kanizsai János főkancellár és Bebek Detre nádor vezetésével 1401-ben a Csehországból visszatérő királyt Budán letartóztatták, s a Szent Korona nevében a bárók tanácsa vette át a hatalmat. Garai Miklós azonban kiváltotta a királyt, túszul adva testvérét és fiát. A megegyezésre Garai siklósi várában került sor. Zsigmond visszakapta trónját, cserében megbocsátott a lázadóknak. A békés megegyezés Zsigmond hívei fegyveres készülődésének volt köszönhető.
A király hamarosan visszavágott. Leváltotta Bebek nádort (méltóságát Garai kapta meg), s 1402-ben azt is elérte az országnagyoknál, hogy halála esetén IV. Albert osztrák herceget (1377-1404) válasszák meg utódjául. A hatalomból kiszorítottaknak ez utóbbi határozat már túl sok lehetett, mert Nagyváradon Szent László sírjánál Zsigmondot trónfosztottnak nyilvánították, majd a szomorú véget ért II. (Kis) Károly fiát, Anjou Lászlót hívták meg a magyar trónra. Zsigmond erejét mutatja, hogy a lázadást a király hívei könnyűszerrel verték le. Az új bárók átvették a hatalmat.
Zsigmond király
