A reformer
A reformer
Mátyásnak, hogy nagyratörő terveit megvalósíthassa, fontos változtatásokat kellett végrehajtania államán. Nem gyökeres fordulatokra kell gondolnunk, a király inkább arra törekedett, hogy a már meglévő szervek működjenek intenzívebben.
Mivel Mátyás trónra lépésekor a kincstár bevételei a minimálisra csökkentek, a király elsősorban a pénzügyigazgatás rendszerét szervezte át. A bárói méltóságnak számító kincstartói hivatalt rendi méltóságból hivatali tisztséggé alakította, a bánya- és pénzverő kamarák vezetését is centralizálni próbálta. A legjelentősebb változás az állami adó beszedésénél történt. Az 1467-es országgyűlés megszüntette az addigi "kamara haszna adót", és helyette – valójában ugyanazt, csak más elnevezéssel – a "királyi kincstár adóját" vezette be. A látszólag ésszerűtlen rendelkezésnek gyakorlati oka volt. Mivel a régi adó alóli mentességek, amiket az elmúlt évtizedek alatt a nemesség egy része megszerzett a királyoktól, egy csapásra érvényüket veszítették, hiszen azok csak a "kamara hasznára" vonatkoztak, és nem az új elnevezésű, de régi tartalmú "királyi kincstár adójára". A törvény megváltoztatta az adószedés addigi rendszerét is. Eddig a jobbágyok Károly Róbert király döntése értelmében a telek után fizettek, akárhányan is éltek rajta, Mátyás azonban úgy rendelkezett, hogy ha a telken több család lakik, akkor többet is kell fizetniük. (Mátyás uralkodása idején az állami adó 660%-kal nőtt a Zsigmond-kori állapothoz képest.) Az állami adóhoz hasonlóan alakította át a külkereskedelmi vámot, a harmincadot is. Ezentúl koronavámnak nevezték, és itt is megszűntek a korábbi mentességek. Az adóreformnak köszönhetően a királyi kincstár bevétele ötszázezer és hétszázötvenezer forint között mozoghatott, de ez az összeg a külföldi segélyekkel és a meghódított tartományok adójával együtt néhány esztendőben elérhette a kilencszázezer forintot is.
A jelentős jövedelemre szükség is volt. Mátyás külpolitikai elképzeléseihez ugyanis erős hadsereg kellett, s a katonaság – kortól függetlenül – mindig hatalmas összeget emészt fel. Mátyás hadserege, amit az utókor hibásan nevez "fekete seregnek", hosszú fejlődés eredményeként vált Európa egyik jelentős katonai tényezőjévé. (Az elnevezés eredete mind a mai napig tisztázatlan. Hasonló elnevezéssel Itáliában és Németországban is találkozni. Mátyás zsoldosai vagy utolsó vezérükről, a "fekete" Haugwitz Jánosról kapták nevüket, vagy mert uruk halála után fekete szalagot viseltek vállukon. Valójában a király zsoldosseregét csak 1490 után nevezték "fekete seregnek", s az elnevezés csupán az egykori zsoldosok egy részére vonatkozott.) Mátyás bevételeinek növekedésével egyre több zsoldost fogadott fel. A kezdeti 6-8 ezres létszám a nyolcvanas évekre 15-20 ezerre emelkedhetett. A zsoldossereg megjelenésével háttérbe szorult a nemesi felkelés, de a nemesek természetesen továbbra is részt vettek az ország védelmében. Jelentőségük azonban eltörpült a négy fegyvernemre – nehéz- és könnyűlovasság, gyalogság és tüzérség – épülő zsoldossereg mellett.
Mátyás király Thuróczi János Chronica Hungarorumában
Beatrix királyné mellszobra
