Kohászat, öntészet
Kohászat, öntészet
Mint láttuk, a magyar kohászatban az 1693-ban megépített első kohótól kezdődően állt be jelentős változás. Fazola Henrik 1771 szeptemberében Ómassán nagyolvasztót, Hámor községben pedig hámorokat építtetett. Ezekben a hámorokban, kovácsoló üzemekben farkkalapácsok segítségével történt a vas tömörítése, s a még féltermék nyújtása (Magyarországon egyszerű hámorokat már a 14. században is használtak). Első ómassai nagyolvasztójában 1772 decemberében volt az első csapolás, az újmassai nagyolvasztót viszont fia, Frigyes építette 1804 és 1812 között. Ekkor létesült a máig meglévő Hámori-tó is.
Ezt követően számos nemzetközileg elismert újítást vezettek be nálunk is. Az első lemezhengerművet pl. Rónicon helyezték üzembe 1814-ben, míg az országban cementacélt először Fazola Frigyes irányításával gyártottak Diósgyőrben a 19. század első évtizedében. Dernőn 1838-ban kavarókemencét helyeztek üzembe, s a nyersvas finomítása céljából nem kevesebb mint tíz kavarókemencét állítottak fel az 1843-ban alapított ózdi vasműben. Resicán és Ózdon az 1840-es évek közepén gőzkalapácsot helyeztek üzembe, majd megjelentek az első, Bessemer-féle acélművek, előbb Resicán az 1860-as évek közepén, majd néhány évre rá Diósgyőrben is. Siemens-Martin acélmű állíttatott fel Resicán 1876-ban, Diósgyőrben pedig három évre rá, míg Ózdon csak az 1890-es évek közepén tértek át erre az új technológiára. Ebben az időszakban épült a Weiss Manfréd-művekben a rézkohó és a fémöntöde. Egy másik, ún. Thomas-féle acélművet helyeztek üzembe Salgótarjánban 1889-ben. Ózdon 1906-tól kezdődően nagyolvasztókat telepítettek, míg Diósgyőrben 1911-ben már elektroacélművet is létesítettek. Végül még egy adat: hazánkban az első timföldgyárat Mosonmagyaróvárott létesítették 1934-ben.
Vasöntésre alkalmas kemencék Gömör megyében már a 16. század második felében épültek, de e technológia csak száz évre rá vált általánossá. Az öntészet szakemberei a Rákóczi-szabadságharc idején ágyúgolyókat öntöttek Libetbányán és Rónicon. Azok az öntöttvas hidak, amelyekről a hídépítési fejezetben szólunk, szintén itt készültek. Az 1770-es években sárgaréz- és bronzöntők dolgoztak Besztercebányán, Losoncon, Pápán és másutt.
Az úgynevezett kéregöntésű hengergyártás technológiájának későbbi mestere Ganz Ábrahám lett, aki több más mellett kéregöntésű vasúti kerekeivel is beírta nevét a technika történetébe. Ganz kisebb öntödéjét 1858-ban követte a nagyöntöde, s itt hosszú évtizedeken át készültek az exportra szánt vasúti kerekek. Ganz 1867-ben elhunyt, utóda egykori tehetséges munkatársa, Mechwart András lett. Az acélöntészet a múlt század utolsó évtizedében vált ismertté, Magyarországon a diósgyőriek alkalmazták először, s az általuk előállított különleges darabokat a millenniumi kiállítás közönsége is megcsodálhatta.
Felvidéki bánya
G. I.
