Kutatni, de miért?
Kutatni, de miért?
Papp Simon nevét sokan ismerik, s legfőbb érdeme, hogy hosszú külföldi kutatómunkája után Magyarországra visszatérve hazánkat a kőolajtermelő országok sorába emelte. A magyar kőolajbányászatot úgy tudta megalapozni, hogy kieszközölte az Eurogasco nevű amerikai vállalat számára, hogy az a magyar államtól koncessziót nyerjen dunántúli fúrásokra, s ennek nyomán 1938-ban meg is alakult a Magyar-Amerikai Olajipari Rt., vagyis a MAORT. A főgeológus, később a vezérigazgató természetesen ő lett, s már irányításával fedezik fel 1940-ben a lovászi olajmezőt.
Az olajipart azonban 1948-ban államosították, s Papp Simont koholt vádak alapján előbb halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1955-ben szabadult, néhány éven át még dolgozott, s 1970-ben hunyt el Budapesten.
Kőolajföldtant ő tanított elsőként Magyarországon, mégpedig a Műegyetem soproni karán. A Magyar Tudományos Akadémiának 1945 és 1948 között volt tagja, mert pere miatt a tagok sorából kizárták, s csak néhány évvel ezelőtt rehabilitálták.
Böckh másik munkatársa Pávai-Vajna Ferenc volt, aki a hévízkutatásban is kitűnt, s nevéhez fűződik a hajdúszoboszlói gyógyhatású víz megtalálása, ugyanúgy, mint a berekfürdői vagy a szegedi Anna-forrás hévizének feltárása. A geotermikus energia hasznosításának egyik első hazai szószólója volt. Emellett foglalkozott barlangkutatással, s egy újfajta tektonikai elmélet kidolgozásával is. E nagy tudású szakember meglátásait nem mindig használták fel kortársai, pedig számos olyan felismerése volt, amelyet csak a napjainkban történt újrafelfedezése vezet be a tudomány világába.
