Akiktől érdemes tanulni
Akiktől érdemes tanulni
Nem célunk – a terjedelmi korlátok miatt – a két világháború közötti gépészkari professzorok munkájának részletesebb bemutatása, de közülük akkor is ki kell emelnünk Pattantyús-Ábrahám Géza nevét, aki már 1927-ben elismerést szerzett magának az "Emelőgépek" című tankönyv megírásával, s lett végül is a gépészeti tankönyvek jelen századbeli legelismertebb írója, illetve szerkesztője. 1930-ban ő lett az egykori Bánki-tanszék neves vezetője, s e tanszék a hidrogépek és szállítóberendezések szakmai alapjait tanította a mérnökhallgatóknak. Még külföldön is sikert aratott az 1937-ben szerkesztésében megjelent "Gépészeti zsebkönyv", akárcsak az "Áramlástan" és "A gépek üzemtana". Ez utóbbi mű először 1944-ben jelent meg, s 1983-ban már 14. kiadását adták közre. Ritka dolog az, hogy valakinek a neve olyan fogalommá válik egy szakmában, mint Pattantyús-Ábrahámé, akiről a halála után négy évvel könyvet neveztek el, mégpedig a "Gépészmérnökök és villamosmérnökök zsebkönyvé"-t. A ma gépészei is az ő könyvein nevelkedtek.
Meg kell még említenünk Simanek Emil nevét, aki 1939-ben adta közre "A hűtés technikai és gazdasági problémái" című jeles szakkönyvét, s Tettamanti Jenőét, aki a következő évben írta meg a "Nagynyomású centrifugális szivattyúk" című munkáját. Később e szakma nagyjai között találjuk az 1977-ben elhunyt Gillemot László nevét, aki a fémek technológiájának, s az anyagvizsgálatnak volt neves szaktekintélye, Gruber Józsefét, aki a folyadékok mechanikájáról adott közre egy máig használt tankönyvet, Muttnyánszky Ádámét, akinek egyik leghíresebb munkája az 1957-ben megjelent "Kinematika és kinetika", s id. Sályi Istvánét, a műszaki mechanika alapvető tankönyvének írójáét.
Nagyszámú gép is bemutattatott e tárlaton (ez volt az első magyar grafikai plakát)
G. I.
