Bánki
Bánki
Bánki Donátra már e kötet más fejezeteiben is hivatkoztunk, ő 1882-től dolgozott a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyárban mint szerkesztő mérnök, de a Műegyetem munkájába is bekapcsolódott. Ganzéknál a belső égésű motorokhoz kötődően számos alapvető találmányt jelentett be, s a jelen kötet autógyártás fejezetében a Csonka Jánossal együtt elkészített porlasztójáról is olvashatnak, amelyhez a kettejük által megalkotott gázkalapácsról is hírt adott a korabeli szaksajtó. A műegyetemi oktatásban a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezetét elemezte előadásaiban, s mint kutató behatóan foglalkozott a folyadékok mechanikájának kérdéseivel.
E témakörhöz tartozik az az 1917-ben megszerkesztett vízturbinája, amely a kis és közepes esésű vízfolyások energiájának hasznosítását oldotta meg. Az MTA 1926-ban posztumusz nagyjutalomban részesítette a kétszeres átömlésű szabadsugár-turbina megalkotóját, vagyis Bánki Donátot. Ez a találmánya adott alapot a későbbi években a törpe vízerőművek fejlesztéséhez. Vízturbináját tehát 1917-ben készítette s következő évben dolgozott ki tervet a Vaskapu vízerejének hasznosítására, amelyet végül is a trianoni szerződés miatt már nem tudtak megvalósítani. Legfontosabb egyetemi tankönyve 1916-ban jelent meg "Energia átalakulások folyadékokban" címmel.
A gépészet korai klasszikusai között említendő Rejtő Sándor neve, aki az egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékének nemzetközi hírű laboratóriumát rendezte be úgy, hogy az ottani gépek és műszerek egy részét maga tervezte. Ő alapította 1914-ben az anyagvizsgálók egyesületét is. Hosszú évekre meghatározta az oktatást az a négykötetes alapműve, amely 1915 és 1923 között jelent meg "Az elméleti mechanikai technológia alapelvei" címmel.
