A követők
A követők
Az új tanrendszer magyarországi követője volt Piller Mátyás egyik tanítványa, a komáromi orvos Zay Sámuel is, aki 1791-ben írt egy kötetet ezzel a címmel: "Magyar mineralogia, avagy az ásványokról való tudomány, mely a természet első világának eddig esméretes mindenféle szüleményeit magyar nyelven terjeszti előnkbe". E mű az addigi legnagyobb terjedelmű magyar ásványtani munka, hiszen három és félszáz (vagy ahogyan akkoriban mondták: negyedfélszáz) oldalon jelent meg a komáromi Weber Simon Péter tipográfiája segítségével.
Aránylag kevéssé ismert Gáti István, református lelkész természetrajza, e Pozsonyban 1795-ben kiadott kötet, amelynek első része az ásványvilágot mutatja be, ezzel a szép címmel adatott közre: "A természet históriája, melyben az ásványoknak, plántáknak és állatoknak három világát azoknak megesmértető bélyegeivel, természetekkel, hazájokkal, rendbe szedve és a gyenge elmékhez alkalmaztatva mind együtt magyar nyelven botsátja ki". (Csupán érdekességként említjük meg, hogy geodétává lett fia írta az első magyar zongoratankönyvet, amely "A kótából való klavírozás mestersége" címet viselte, s amely mű néhány évvel ezelőtt Budapesten reprint kiadásban ismét megjelent.)
A következő század elejének kutatója volt Zipser K. András, aki az 1817-ben megjelent kötetében mutatta be az ország ásványlelőhelyeit. Nevéhez fűződik a Magyarhoni Földtani Társulat 1848-ban történt megalapítása is.
Az ásványtan magyar nyelvű szókincsének egyik alakítója az orvos Kováts Mihály volt, aki 1822-ben adott közre egy ásványtani kislexikont, vagy ahogyan ő nevezte: az első szófejtő magyar-latin ásványnévtárat. (Nevével a kémiatörténeti összefoglalónkban is találkozhatnak olvasóink.)
