Magyarhoni indusok
Magyarhoni indusok
E szakemberek tanácsait néhány gazdálkodó valóban meg is fogadta, mások azonban mereven elzárkóztak a változtatásoktól, s nem véletlenül emlékezett vissza e korszakra Széchenyi e szavakkal: "Gazdáink egy része századát előzi meg (...), más része pedig úgy gazdálkodik, mint II. András idejében volt szokás."
Berzeviczy Gergely, a talán legfelvilágosultabb közgazdász is hangoztatta, hogy a termelés javítása érdekében érdemes feldarabolni a nagybirtokokat, mert így sokkal hatékonyabb gazdálkodás szervezhető meg, s szinte forradalminak hangzik az a megállapítása, amelyben kifejti, hogy "káros és veszélyes az, ha a vagyon kevesek kezében halmozódik fel, és a nemzetnek nagy részére nyomor súlyosbodik". Berzeviczy Európa számos országában tett látogatást, vizsgálta a gazdálkodást, a borászatot, a gyárakat, a hajózást, a kereskedőházakat és a bankokat, s az ott tapasztaltakkal vetette össze a 18. század végének magyar gazdálkodását. Megállapította, hogy az osztrák vámtörvények szinte egyedülálló módon sújtják a magyar termelőket s Ausztriát majdnem gyarmattartónak bélyegezte meg, kimondván, hogy ilyen függőségi rendszer csak "a barbár indus népek és némely európai ország között áll fenn".
A múlt század eleji magyar gazdaságot végül is az a szomorú tény lendítette fel, hogy az osztrákok újabb és újabb háborúkba keveredtek, és egyszerűen hiánycikk lett a gabona, de e konjunktúra a háború befejeztével, a napóleoni háborúk végével, úgy az 1810-es évek második felére véget is ért. Ekkor viszont megnövekedett a nyersgyapjú iránti igény, s Magyarország igyekezett is az európai szövőipar nyersanyagszükségletét mindjobban ellátni. A 40-es évekre már évente 250 ezer mázsányit tett ki gyapjúkivitelünk, de ez sem tartott sokáig, mert megérkezett a nagy versenytárs, az olcsó ausztráliai gyapjú, s ez az árat majdnem a felére csökkentette.
A birtokok modernizációjához a gazdálkodók korábban kölcsönöket vettek fel, de a részleteket ekkor már nehezen tudták törleszteni. Deák Ferenc írta 1844-ben: "Alig van már hazánk földén adóssággal nem terhelt jelentékeny család, holott csak 50 évvel ezelőtt a magyar családok még jól bírták magukat. A birtokosok által fizetendő kamatterhek a múlt század közepén megközelítették az ország évi adójának az összegét. Szerencsére mindez már a múlté."
Cséplőmunkás – tollrajz 1658-ból
Tessedik Sámuel mintagazdasága
